Mansters / Rémes pasik

Október 1.
Játék hét! Próbálok nem túlzottan izgatott lenni, mert soha nem lehet tudni, hogy az olyanok, mint az időjárás, betegség, vagy egy sérülés, kiüti valamelyik versenyzőt a játékból, esetleg törölni kell az egész megmérettetést. Összekulcsolom uszonyaimat és remélem, hogy minden szörny ereje teljében lesz, amikor itt az ideje! Különösen azért, mert ez az összecsapás fogja tesztelni a kitartásunkat és ügyességünket.

Október 2.
Ma csak a fél napot kellett a suliban töltenünk, mert minden tanárnak részt kellett vennie valami szemináriumon vagy ahhoz hasonlón, ami jó, mert ez azt jelentette, hogy meg tudom hívni Lagoonát ebédelni és mozizni. Azt hiszem kicsit frusztrált, amiért egész hétvégén a játékra koncentráltam, és szerintem reménykedett abban, hogy az egész meglévő időt együtt tölthetjük. Tulajdonképpen az egyik bevett Lagoonás szokást gyakoroltam rajta – „Élvezzük ki azt az időt, amink van, ahelyett, hogy arra koncentrálnánk, amink nincs.” Úgy nézett rám, ahogy minden bizonnyal azokra a szörfös szörnyekre szokott, akik a hullámok közé vetik magukat és lerázzák. Lagoona tényleg olyan kedves és udvarias szörny, mint amilyennek lennie kell a rémuniverzumban, de ugyanannyira makacs is. A hétvége nagyon ellentmondásosnak ígérkezik, mivel nagyon szeretnék ott lenni a meccsen és tudom, ha nem úgy alakul, a haverok úgy kezelik majd, mintha nem élesben zajlana, viszont nem akarom megsérteni Lagoona érzéseit sem, bár sosem mondta, hogy  „Ez csak egy játék” vagy „A többiek nem tudnak nélküled játszani?” vagy „Ha a játék neked többet ér nálam”, vagy még százféle dolgot, amitől rosszul érezhetem magam. Ezért ő a legjobb szörnycsaj, akivel egy srác valaha is járhat, és ezért szeretem, bármennyire nem értik meg a kapcsolatunkat a szüleim.

Október 3.
Éppen hogy megakadályoztam ma egy katasztrófát. A szüleim elkezdtek azon aggódni, hogy egész hétvégén egyedül legyek, és azt vitatták, miként vigyenek magukkal. Neeeeem! Gyorsan ki kellett találnom valamit, másképp kimaradtam volna a játékból és a hétvégét a szüleim érettségi találkozóján kellett volna töltenem az „Unalom szigetén”. Tudom, hogyha előhúznám a  ’16 vagyok és felelősségteljes’ kártyát, olyan aduászt adnék a kezükbe, miként a válasz a ’Csomagolj, jössz velünk’ lenne. Tehát felkerestem Deuce-t az életmentőmnek. Mielőtt elkezdődött volna a nagy beszélgetés a szüleim és köztem, anyukám telefonja megcsörrent: Medúza hívta, hogy had tölthessem náluk a hétvégét. Anyát rendszerint nehéz meggyőzni, de Deuce édesanyja annyira bájos tud lenni, amennyire csak akar, szóval nem fogok hiányozni a meccsről!

Október 4.
Anya el volt foglalva a csomagolással és a nekem való élelem összeállításával, hogy amíg nincsenek itthon, ne ’éhezzem’, még ha a hétvégét Deuce-éknál is töltöm. Mondtam anyának, hogy ne aggódjon, de így felelt: „Sosem tudhatod, talán honvágyad lesz és nem lesz itthon semmi a számodra.” Jobb nem vitába szállnom emiatt. Apa azt a csatornát nézte, amelyiken adják az időjárást és az egész világ jelenlegi vízi állapotáról tudósítanak, hátha valami félelmetes vihart jósolnának, ami miatt kényszerből kitérőt kell tenniük. Apa már öt dolgot eltervezett. Ilyenek az én szüleim. Amikor még kicsi voltam és vakációra mentünk, mindig úgy nézett ki a helyzet, mintha egy expedícióra készülnénk a mélység legmélyebb részére. Azt hiszem, apa soha nem felejti el a felderítő kiképzését. „Gillington, fiam” – ahogy mondaná – „mindenféle gyilkos zuhatagra és hasonlókra fel kell készülnöd, amivel a holt vízben találkozhatsz.” Az, hogy anya és apa miként tudják telepakolni az egész csomagteret továbbra is rejtély, még a Mad Science sem képes erre választ találni. Persze, hagytak egy ellenőrző listát nekem is, csak hogy megbizonyosodjanak róla, hogy felkészült legyek.

• Zárd be az ajtót
• Etesd meg a harcsát
• Hagyj égve egy lámpát és kapcsold be a rádiót mielőtt elmész, így mindig úgy látszik/hallatszik, hogy van itthon egy szörny
• Köszönd meg Deuce anyukájának, amiért hagyják, hogy ott legyél
• Ne randizz Lagoonával. Valójában ezt nem írták le. Csak tudom, hogy erre gondolnak. Tulajdonképpen nem beszélünk olyan közvetlenül mostanában egymással. Nagyjából egyetértünk valamiben vagy nem, különösen mióta Lagoona édes vízi szörnnyé változott és vissza. Szerintem látták, hogy milyen boldogtalan voltam az alatt az idő alatt, és úgy hiszem, valamiféle hatással volt ez rájuk… remélhetőleg.

Október 5.
Az egész estét a karakterem alakításával töltöttem. Egy bátor és nagylelkű paladint játszottam, aki az életét annak szenteli, hogy kiűzze az igazságtalanságot és a rosszat a világból. Jelen esetben a rosszak okozója egy boszorkány, aki kissé emlékeztet egy nővérre, aki megnehezíti az életet a Deuce és Cleo Királyságban. Már egy éve játszuk ezt a különleges hadjáratot, bár sajnos nem minden hétvégén, hiszen valami mindig közbejön. Nehéz Clawdnak, Heathnek, Deuce-nak és nekem egyszerre szabaddá tennünk magunkat. Régen Heathre mindig lehetett számítani, de amióta Abbey-vel randizik, a hétvégéi állandóan foglaltak az utóbbi időben. Ezen a hétvégén mindannyian együtt leszünk és habár Deuce a játékmester, biztos vagyok benne, hogy mi is tudunk majd érvényesülni.

Forrás: saját fordítás / monsterhighfansite © 2017