"Igen, érdekel, ha elolvasod a naplómat"
Basic - Between Classes / Alap

Szeptember 9-én…
Kiderült, hogy szörny vagyok. Pontosabban csak részben, ami elég nagy zavart kelt a „normál” perceimben. Ez nem olyan, mintha nem tudnám, hogy anya és apa mindketten szörnyek. Amikor először láttam anya Hyde oldalát előtörni, 5 éves voltam, és épp apa rokoni oldalát látogattuk. A környékünkön élő néhány rém elhatározta, hogy „rúgjuk a szemeteskukát” játékot fognak játszani, csakhogy én voltam a szemetesláda. Mindig amikor megpróbáltam hazaszaladni, elállták az utamat és a földre löktek. Sírni kezdtem, ami miatt még jobban viccet űztek belőlem. Aztán hirtelen egy üvöltést hallottam édesanyámtól. Annak ellenére, hogy nem úgy nézett ki, mint ahogy ismerem, tudtam, hogy tőle származott és csak arra tudtam gondolni, „Anya, miért vannak ilyen hatalmas izmaid.” Mondanom sem kell, hogy soha többé nem volt gondom a helyi szörnyekkel. Apa ugye tűz elemű, és én Heath-tel nőttem fel, szóval soha nem féltem a szörnyektől. Csupán nem gondoltam, hogy bármilyen szörnyörökséget magamban hordoznék. Amikor megkérdeztem anyát és apát, tudták-e, hogy Holt és én egyek vagyunk, azt válaszolták: „Természetesen tudtuk, hogy te és Holt ugyanazon személy vagytok – a szüleid vagyunk; most pedig fejezd be a reggelid vagy elkésel a suliból.” Hát köszönöm, hogy ezt tisztáztuk, apa és anya. Tudjátok, ez a kis információ nem segít ki. Szerencse, hogy túl vagyok a nehézkes kamaszkoron, amikor az ilyen hírek igazán negatív hatással lennének a lelki állapotomra.

(Óó, szarkazmus. Imádom.) HH

Szeptember 12-én…
Ma el kellett mennem az őrült tudóshoz, vagyis a gyermekorvoshoz. Anya azt mondja, amíg nem vagyok felnőtt, addig látogatnom kell, mert ő bír a legtöbb tapasztalattal a növésben lévő szörnyek terén. Jól érzem magam, de anya és apa aggódnak, mert ami előidézi a Holt-tá való átalakulásomat, megváltozott. Régen akkor történt, amikor lement a Nap, de most meg a hangos zene hatására, azt hiszem. A várakozó terem szinte telesen üres volt, kivéve egy vérfarkas édesanyát a két fiatal kölykével. Amíg anya kitöltötte a papírokat, leültem és próbáltam valami olyan olvasnivalót keresni, ami nincs szétrágva, nem ragacsos vagy nincs tele szörny baktériumokkal. Aztán hallottam, ahogy az egyik vérfarkas kölyök azt mondja: „Anya! Ő egy normi?” „Igen drágám, ne bámuld.” „Meg fog enni minket?” Elmondhatom, hogy nagyon zavarba jött, szóval azt mondtam: „Ki van zárva - Rémesen allergiás vagyok a vérfarkasokra, tüsszögök tőlük - HAPCI!” A kölyök szeme tágra nyílt és nevetni kezdett: „Jaj, ez nem igaz.” Aztán felemelte a lábát és azt mondta: „Be tudom kötni a cipőmet!” Válaszoltam neki: „Ez elképesztő, megmutatnád hogyan?” A vérfarkas anya is lenyugodott és kiderült, hogy Clawd-ék rokona. Hamarosan megjelent egy labor asszisztens: „Jackson Jekyll?” Elvezetett minket egy szobába és azt mondta: „A doktor rövidesen megérkezik. Kérem, várjanak.” ami azt jelentette, hogy a gyűrött papírokkal teli asztalon kell üldögélnem örökké és azon elmélkednem, hogy mi történne, ha elkezdenék játszani a vizsgáló teremben lévő műszerekkel és a doktor betoppanna. Egyébként épp akkor untam el magam annyira és gyűjtöttem elég bátorságot, hogy a kezembe vegyem a pulton lévő, menőbbnek látszó eszközöket, amikor az őrült gyermekorvos meghozta a fejlapomat és kinyílt az ajtó. Fehér köpenyt viselt, lila vámpír kacsákkal, és a sztetoszkópjának tetejét bolyhos, sárga színű sárkány fej borította. Biztos ez megnyugtatja a fiatalabb szörnyeket, de belőlem kiijeszti a normiságot. Nekiállt a vizsgálatnak és azt mondta, hogy a változékony természetem az elemi oldalamból + a Hyde örökségemből + a tinédzserségemből fakad, ami = az állandó változással. Azt mondta, a kiváltó ok bizonyára még változni fog, mielőtt elérem a felnőttkort. Aztán adott nekem egy nyalókát, kiírt egy másik tesztre és azt mondta, hogy újból látni akar három hónap múlva. Most azon aggódom, hogy mi lesz a következő dolog, ami előidézi a másik felem. Mi van, ha a zuhanyzás lesz az? Lehet, számít valamennyit, ha felhagyok vele a hátralévő középiskolás éveimre, tehát élhetem a saját életemet?

(Hacsak nem akarod, hogy az új beceneved „Büdi” legyen) HH

Szeptember 21-én…
Úgy látszik, az életem első felét azzal töltöttem, hogy azt kívántam, bárcsak szörny lehetnék, de most talán azt szeretném, hogy ne legyek. (Hát, beakadt a lemez) HH Amíg azzal fecséreltem az időmet, hogy rávegyem Draculaurát, hogy megharapjon, és vámpír lehessek, soha nem gondoltam semmi másra, csak a többi szörny közé való beilleszkedésre. Nos, az egyik felem most már közéjük tartozik, még ha nem is élvezi. (Még több panasz?) HH A legrosszabb, hogy a két világ közül egyikbe sem tartozom. Mindnyájunknak találkoznunk kell Mr. D’eath-tel, az iskolai tanácsadóval ezen a héten. Kíváncsi vagyok, hogy két találkozót kell-e ejtenem. (Béna - Én már tudom, mi leszek… HÍRES!) HH

Szeptember 23-án…
Ma megvolt a találkozóm Mr D’eath-tel és körülbelül olyan szörnyű volt, mint amilyenre számítottam. Kiderült, hogy sosem foglalkozott „normival” és úgy tűnt, nem igazán tudja, hogy mit mondjon. Valójában, az idő többségét a stressz labda nyomkodásával töltötte, amitől úgy nézett ki, mint egy rajzfilm karakter, akinek a szemei kiguvadnak, amikor összepasszírozzák. Elég zavaró volt, különösen, amikor észrevettem, hogy mese „normi” mintás a labda. A nyomkodás kevésbé zavart, mint a „torok köszörülése”, ami úgy hangzott, mintha egy maroknyi golyót gurítanál végig a szemeteskukán. Próbáltam kitalálni, hogyan adhatja ki ezt a zajt, mivel nem igazán van torka, elvégre színtiszta csontváz. Bizonyára átlapozta az állandó nyilvántartásomat tízszer, mielőtt azt mondta: "Amint látod Hackson, akarom mondani Jackson, a karrier lehetőségek egy normi számára a szörnyvilágban némileg khm…um…(üveggolyók szemeteskukán végiggurulásának hangja hallatszott megint) korlátoltak. Vannak Szörny Vadászok, Szörny Vadász Asszisztensek, Őrült Tudósok, óó púpos emberek! Nincs véletlenül púpod, ugye? Nincs? Az akkor balszerencse. Ah hah! Mit szólnál egy Szörny/Normi Kapcsolati Szakértőhöz?" (Gondolom, ez valami olyasmi lehet, ahol a gardróbod tartalma kevésbé menő, mint a most viselt ruháid) HH Hát, legalább valami olyan, amiről tudok egy kicsit. Volt egy régi edzőm a normi világban, aki mindig azt mondta: „Játssz az erősségeiddel Jackson, játssz az erősségeiddel.” Szóval Mr. D’eath ellátott főiskolai prospektusokkal és gyorsan kiküldött az irodájából. Szerintem mindketten örültünk, hogy vége a foglalkozásnak.

Október 8-án…
Végre elvégeztem a tesztet, amit az őrült gyermekorvos állított össze nekem. Kiderült, hogy ez egy olyan vizsgálat, ami analizálja, hogy milyen típusú és hangerejű zene hozza elő Holtot. Tehát egy hangszigetelt teremben ültem fejhallgatóval, miközben egy technikus zenéket komponált különböző hangerővel és ütemekkel. „Átmentem” a keringőkön, az indulókon, a polkán, a kamarazenéken, de arra már nem emlékszem, hogy mi következett utánuk. (Ekkor kezdett el jó zenét játszani.) HH Mindenesetre a vizsgálati eredmények meghozták az eredményt: zene, 4/4-es ütemezéssel játszva, ami meghaladja a 90 decibelt. Tudjátok mi a jó ebben? Én sem.

November 2-án…
Úgy tűnik, minden rém tudja, hogy Holt és én „ugyanaz” az ember/szörny vagyunk, most már nem ér annyi atrocitás, mint „normiként”. Nem mintha ez bármi eltérést jelentene Manny Taurnak, mivel ő igazán szereti elnyomni a nála kisebb teremtményeket. Amikor először elkezdett piszkálni, kiálltam ellene, elvégre, ha egy ilyen személy egyszer rájön, hogy uralkodhat feletted, soha nem fog leállni, de Deuce legalább mellém állt, és azt mondta: „Figyelj haver – kiérdemeltél sok tiszteltet azért, mert kiálltál Manny ellen, és ne vedd rossz néven, de…” Kétségkívül, Manny a megfelelő pillanatra várt, hogy nekem ronthasson, mint egy lassú matador. Továbbra is vártam ennek bekövetkezését, de soha többé nem fordult elő. Valójában úgy tűnt, Manny direkt kerül engem valami okból kifolyólag. (Igen – vajon ki tehet róla?) HH

November 15-én…
Headless Headmistress Bloodgood „önkénteseket” kért fel, hogy segítsenek a középiskolai karnevál adománygyűjtésében, szóval Deuce és én jelentkeztünk a szolgálatra. Király volt, és még csak be sem kellett öltöznünk bohócoknak, vagy beülnünk egy harcjárműbe. Sátrakat állítottunk, dobozokat cipeltünk és akasztottunk fel, és arra vártunk, hogy véget érjenek a dolgok. Megnéztünk néhány másik sátrat is, mivel rengeteg szabadidővel rendelkeztünk. Venus és Draculaura arcfestést csináltak; Rochelle arra tanította a szörnyeket, hogyan építsenek homokvárat, és némelyik jól is nézett ki, hacsak nem Rochelle homok katedrálisa mellé építették, aminek harangtornya és miniatűr vízköpői voltak. A legjobb attrakció mégis Robecca mutatványozása volt. A karnevál fölé repült párszor, hogy minden szörny figyelmét magára vonzza, majd egyenesen repkedett, amíg úgy nem hallatszott, hogy a rakéta csizmái leálltak és csíkokat hagyva maga után szállt le a földre, akár egy hullócsillag. Elakadt a tömeg lélegzete, úgy tűnt, hogy le fog zuhanni, de újra beindította a rakétáit és teljes izgalomba hozta a nézőket, mivel 20 lábra lebegett a földtől! Annyira elképesztő volt, hogy adtam Holtnak egy esélyt, hogy láthassa a második előadást. (Kösz, haver – félelmetesen menő volt, le lennék törve, ha ki kellett volna hagynom) HH Amikor a karnevál véget ért, segítettünk mindent leszedni és az összes önkéntes elment a Coffin Bean-be. Sötét volt már, és ki akartam volna hagyni a szórakozás ezen részét, ha a dolgok ugyanúgy alakultak volna, mint régen. Még mindig abban reménykedem, hogy nem kell majd feladnom a zuhanyzást. (Attól mindketten „Büdik” lennénk) HH

Forrás: saját fordítás / monsterhighfansite © 2016