"Ha elolvasod a naplóm, allergiás leszek rád"
Basic - Between Classes / Alap

9*9
Ma nagy bajba kerültem, amiért nem figyeltem az órán. Nem mintha nem érdekelt volna amit Mr. Hackington mondott, de egy heti borús és esős idő után a Nap az én nevemet szólította. Kiabálta valójában - "HÉ, VENUS - IGEN, TE, MCFLYTRAP! NE CSAK ÜLJ OTT MINT EGY CSEREPES NÖVÉNY, GYERE KI!" Utálom, amikor a Nap rám kiabál; nagyon goromba és zavaró. Plusz Mr. Hack tanterme olyan hideg és nyirkos. Nem éppen az a hely, ahol egy szörnycsaj gyökeret akarna ereszteni. Szerencsére tudtam a választ Mr. Hack kérdésre, még ha nem is hallottam először, amit kérdezett. "Fotoszintézis!" "Pontosan, Ms. McFlytrap... tudtad is vagy csak tippeltél?" Amit valójában reagálni akartam: "Ó, ez a helyes válasz? Azt hittem az ebédemről volt szó." Ehelyett csak rámutattam a jegyzeteimre, ami megfelelt neki abban a pillanatban. Anya mindig azt mondja: "Viselkedj virágként, ne úgy mint egy gaz." Természetesen a különbség a virág és a gaz között a kertészen múlik. Hűha. Nem igazán tudom mit jelent ez, de legközelebb, ha Anya azt kéri, hogy ne viselkedjek gaz módjára, mégis úgy fogok tenni és meglátjuk mi történik.

9*15
Kimentem ma ebédelni, és láttam Operettát gitározni egy fa alatt. Odamentem megkérdezni, hogy nem-e gond ha leülök hallgatni, de rögtön abbahagyta a játékot. Felnézett rám és átölelte a gitárját, mintha attól félne, hogy el akarom venni tőle és játszani akarok rajta, "Ez a gitár nekem készült a legjobb barátom keze által, egy kemény juharfából amit kidöntött a vihar, nem fogok mentegetőzni és odaadni egy olyan személynek, aki újrahasznosított műanyag palackokat gyűjt, szóval kíméld meg magad a szövegeléstől." Nagyon megbántotta az érzéseimet, de nem hagytam, hogy elhervadni lásson, úgyhogy visszakiabáltam rá: "Nem érdekel, hogy a régi, hülye gitárod miből készült, csak ide akartam ülni az engedélyeddel és hallgatni, ahogyan játszol!" Először meglepődve tekintett rám, majd hátravetette a fejét és nevetni kezdett! "Oké, oké, húzd vissza a töviseidet és ülj csak le!" Leültem, majd gitározni kezdett. Ijesztően ügyes. Mondtam neki, hogy növény szörny lévén a táplálékot a talajból vonom ki, a körülöttem lévő levegő és víz, na meg a környezet tisztasága fontos számomra a megélhetés szempontjából. Tudom, önzőnek tűnik a részemről, de fogadni mernék rá, hogyha a többi szörny látná a hulladékot csak úgy eldobni olyan helyeken, ahol táplálkozni szeretne, biztos ők is kieresztenék a karmaikat, de ettől még nem akarok hatalmas kerítéseket építeni a szabadban, hogy más rémeket korlátozzak a kinti élvezetekben, mivel az nem volna fair a részemről. De azt nem érzem túl nagy kérésnek a rémek felé, hogy a szelektíven gyűjthető szemetet a szelektív konténerbe dobják, és ne kezeljék úgy a környezetet, mintha a személyes hulladéktárolójuk lenne. Operetta így szólt: "Értem az érveidet, de azt is látom, amikor a virágporos izédet beveted a szörnyeken, ha nem értenek veled egyet, és egyik rém sem akar befolyásolás árán cselekedni, még ha az a tett jónak is minősül. Emiatt futnak el előled néhányan, ha meglátnak közeledni." Hűha. Aztán azt is elmondta, hogy miért nem énekel közönség előtt. "A szörnyek, akik hallanak engem élőben dalolni, elhiszik és megteszik azt amit mondok nekik, épp úgy, ahogy a te esetedben - csakhogy addig művelik azt a tevékenységet, amíg én megájjt nem parancsolok." Majdnem felnevettem, de észbe kaptam, mert halálosan komolyan beszélt. "Most úgy gondolom, én lennék a legnagyobb zenei csillag a szörny világban ezzel a képességgel, de inkább azt szeretném, hogy úgy hallgassák a muzsikámat, miként azt a legjobbnak tartják, nem pedig azért, mert én arra kényszerítem őket." Azt hiszem, jómagam is értem az ő érveit.

9*19
Azt hiszem, kezdek beilleszkedni a Monster Highba, bár nem volt könnyű menet. Valószínűleg azért, mert nem vagyok az az 'együtt haladó', inkább csak a 'jól kijövő' szörnyfajta. Mikor még csak egy kis hajtás voltam, a dolgokat a magam módján akartam megművelni. Például, egyszer amikor a szörny levéltetvek megfertőzték az egész osztályt, ahelyett, hogy használtam volna azt a rémes sampont vagy hagytam volna, hogy Anya megfésülje a hajamat a keféjével, teljesen megmetszettem a fejem. Úgy néztem ki, mint egy pitypang, ami elvesztette a magjait egy időre, de legalább megszűnt a levéltetű problémám. El is határoztam, hogy mivel a metszett megjelenés félelmetesen menő, az egyik felemen megtartom a stílust. A régi sulimban az összes órát a szabadban tartották, szóval mindig az elemünkben voltunk, hogy úgy mondjam. Az egész napos bent lét teljesen lelankaszt, de nem akarom, hogy valamelyik szörny azt higgye, én valamiféle alig kibontakozó ibolya vagyok, mivel ez nem így van. Lagoona bizonyára észrevette ezt, és ezért tanácsolta, hogy beszéljek Headmistress Bloodgooddal, és ismertessem vele a problémámat. Úgy meglepett. Nem igazán volt hozzá kedvem, mivel a legutóbb amikor az igazgatónő az irodájába hívatott, azon okból történt, mert Meowlody-n és Purrsephone-n bevetettem a pollenjeimet, hogy meggyőzzem őket arról, miszerint az alumínium dobozaikat a rendes kuka helyett a szelektív hulladékgyűjtőbe dobják. Kiérdemeltem egy jó hosszú előadást az ön-kontroll szükségességéről, és egy megbízást, majd bocsánatot kellett kérnem azzal a szöveggel, hogy ez az egész nem állt szándékomban. Lagoona viszont addig nyaggatott, amíg nem voltam kénytelen kérni egy időpontot az igazgatónőnél. Azt mondta, a régi asszisztense egy növény szörny volt, és a szállítmányos tárolót átalakította egy speciális termesztő szobává, melyben a fények a Nap sugarait imitálják. Headless Headmisstress odaadta a kulcsát és felajánlotta, hogy bármikor használhatom, amikor elhervadva érzem magam. Csodálatos...egyszerűen csodálatos.

10*2
Megejtettem ma a találkozót Mr. D'eath-tel, az iskolai tanácsadóval. Nem volt ott, amikor érkeztem, szóval várnom kellett rá. Egyáltalán nem örültem a dolognak. Mindig sóhajtozik valamin és tördeli az ujjperceit...sokszor. Úgy hangzik, mintha száraz ágak reccsennének, engem a táblán való kréta csikorgására emlékeztet. A minap hallottam, amint Miss Kindergrubber azt mondja Mr. Hackingtonnak, hogy az öröklét nem bánt el jól Mr. D'eath-tel ebben az évben, és az utóbbi időben kísértetiesebben viselkedik, mint általában. Nem tudom, miként lehetséges ez. Természetesen Miss K. mindig mondogatja néhány szörnynek, hogy egyenek többet, mert "csont és bőr" ahogy kinéznek. Szerintem, ez az előfeltétele a munkájának. Különben, Mr. D'eath irodájában mindig növény eredetű tea illata dominál...erre még nem is gondoltam...és a falait motivációs poszterek borítják. Van eg olyan, amelyiken egy troll a híd tetején üldögél, nem alatta, és az van rá írva: "Ne félj az új perspektíváktól."

Hűha. Igazán mély.

Biztos vagyok benne, hogy mélyrehatónak és bíztatónak kéne lenniük ezeknek, de nem igazán az én világom. Van még egy fénykép róla és néhány másik tanárról, amint vadvízi eveznek a Sztüx folyón. Csinos kis penny kell ahhoz, hogy én ezt bevállaljam. Végre megérkezett a nyilvántartásommal, leült és elkezdte lapozgatni a papírokat:

"Hmm...Oké...Értem...Óó! Nos, Miss Yelps, úgy vélem fényes jövő vár rád, ha őszinte lehetek veled, az enyémhez hasonló munka az évek során meglehetősen rideggé tehet egyeseket. Elég elszomorító, hogy a tanulók nem fogadják meg a tanácsaimat, különösen ennyi év pedagógiával és szemináriummal a hátam mögött, kezdek arra gyanakodni, miként a szörnyeket arra tanítják, hogy diákként az utolsó interakciójuk a pennával és a tintatartóval legyen. Felhozok valami olyan egyszerű dolgot mint az ICoffin, és a többiek mégis úgy néznek rád, mintha zombi nyelven beszélnél...nem sértésből."

Aztán folytatta az állandó aktámmal (vagyis Ghouliáéval), és bármelyik mérges szömörce szövetségbe bejuthatnék az egyetemen, amire mindig is vágytam. Majd mondott rólam (Ghouliáról) néhány kedves dolgot, és a kezembe nyújtott egy csomó főiskolai prospektust. Továbbá kijelentette, hogy öröm volt a számára a foglalkozás, és jöjjek vissza, amikor csak akarok. Nem volt szívem kijavítani őt, szóval csak nyögtem egyet és kicsoszogtam. Később talán bajba kerülök emiatt, de akkor majd felülök a híd tetejére, miután kijöttem alóla.

10*15
Kaptam ma néhány új művészceruzát, szóval rajzoltam pár vázlatot Chewlianról, de nem igazán működött együtt velem. Azt hiszem, mérges rám, amiért bezártam az ablakot mielőtt suliba indultam. Szereti, ha nyitva hagyom neki és abban reménykedhet, hogy az ebéd bekúszik, bemászik vagy berepül az ablakon a szobámba. Nem annyira szeretem a bogarakat mint ő, és ez néha kimegy a fejemből és becsukom. Végül, fel kellett ajánlanom neki, hogy a nap további részét a komposzt halomban töltheti, ha ez megnyugtatja. Utána elég jól érezte magát, így én is elégedett voltam.

11*15
Azt hittem, azért hívtak be múlt héten az igazgatónő irodájába, mert rájöttek a Mr. D'eath-tel való történésekre, de valójában egy "fejlődési lehetőségről" volt szó, melyben kigyökereztethetem a készségeimet egy arcfestő bódé élén, a középiskolai karnevál keretén belül. Tehát, ma egy pavilonba osztottak be Draculaurával, a vérfarkasokat zombivá változtattuk, a vámpírokat csontvázzá, a zombikat Dead Fasttá...oké, ez csak Ghouliára vonatkozik...és a cuki kislányokat "félelmetes" normikká. Draculaurát boldoggá tette, hogy kiscicákat és denevéreket díszíthetett rózsaszín masnikkal, az ideiglenes, tejes mini-átalakítást leginkább az anyukák kérték. Tökéletes volt a hallgatóság, beszélhettem nekik a minket körülvevő világ tisztántartásának fontosságáról. Aztán láthattuk Robeccát, a 'maradandóság' csodáját, elképesztő mutatványozások közepette. Hűha. Rémisztően menő volt. Azt hiszem, attól a perctől kezdve minden szörny azt akarta, hogy robottá fessük őket. Még Lagoona és Gil is odajöttek, és Gil hagyta, hogy a sisakját olyanra pingáljam, akár egy gőzölgő punkish. Nem biztos, hogy "fejlődtem", de a napsugarak ölelésében tölthettem egy kis időt a legjobb barátaimmal, élhettem a művészi készségeimmel, és talán elszórtam néhány magot is, csakhogy gondoskodjam a világról.

Forrás: saját fordítás / monsterhighfansite © 2016