"Rabul ejted a szívem, ha elolvasod a naplómat."
San Diego Comic Con

Május 1.
Miután eljöttem Draculaura Monster Highban megrendezett 1600. születésnapi partijáról, dühös voltam, megalázva éreztem magam, és bűzlött az egész testem, mivel beleestem abba a gödörbe. Olyan rossz szagom volt, hogy Anyu be se engedett a házba. A vendégszobában kellett aludnom, a garázs felett. Visszatekintve már látom, hogy ez volt a legeslegjobb dolog ami történhetett velem. Még a tekintélyes vonzerőm hatalmát sem lehet annak a bűznek az erejéhez hasonlítani, ami körülölelt. A hatalmam lassan gyengülni kezdett, mintha megfosztottak volna tőle, a szerelemtől, amit önző módon elveszek másoktól. A bűz fogságába börtönöztek - ritkán hagyhattam el a garázst - de ez lehetővé tette, hogy időnként komolyan elmélkedjek, és rájöttem, nem voltam őszinte magamhoz. Egyik nap kopogtak az ajtón, és mikor kinyitottam, egy kicsi, öreg kobold hölgy, sétapálcával a kezében méregetett engem a vastag szemüvegén keresztül. "Mrs. Goblin vagyok, de hívhatsz Goblin asszonynak is. Édesanyád barátnője vagyok." - mondta. "Ki kell szabadulnod ebből a szobából, szükségem van egy kis segítségre, szóval indulás." Sarkon fordult és útnak eredt, én meg követtem, mivel nem volt semmi veszíteni valóm. Kiderült, miszerint egy nem kívánatos élőlény óvóhelyet üzemeltetett, és nem tudott lépést tartani a takarítással, etetéssel és a napi karbantartással. Arra is fény derült, hogy rossz a szaglása. "Leragadtuk '72-nél." - közölte. Mrs. G ismertette velem a napi rutint és körbevezetett. "Ma már kezdhetsz is." - mondta, és a kezembe nyomott egy felmosórongyot és egy vödröt. Nehéz elhinni, hogy beleegyeztem, de nem volt más választásom. A menedék otthont adott szokatlan egzotikus lények gyülekezetének. Szörnyecskéknek, repülő majmoknak, nyáladzó sárkányoknak, kicsi mantikóroknak, és még sok más kóborló rémnek, akiket nem akartak befogadni. Annak ellenére, hogy a munka nehéz volt és nem mindig kellemes, azon kaptam magam, mennyire várom. Ami azt illeti, sokkal energikusabbnak éreztem magam a nap végén, mint mikor neki álltam a teendőknek. Éreztem, ahogy visszatér a hatalmam, és minden nap erősebbé válok. Ezt megemlítettem Mrs. Goblinnak is, aki felnevetett. "Ti 'érzelmes vámpírok' soha nem értitek - a lopott szerelmek csak üres kalóriák. Sosem fognak életben tartani sok ideig." Tovább folytatta, mert látta rajtam, hogy nem egészen értem a mondadóját. "A szerelem/szeretet önként szolgáltatja a legerősebb energiaforrást a szörny világban. Minden nap eljössz ide, gondoskodsz ezekről a lényekről, kedvességgel halmozod el őket, és az egyetlen dolog, amivel meg tudják neked ezt hálálni, a szeretetük - és hidd el nekem, rengeteget tudnak nyújtani." Nem tudtam elhinni, amit mondott nekem. Csak ott állhattam bután, mivel így szólt: "Csukd be a szád, mielőtt bele szállnak a legyek és menj el kitakarítani a repülő majmok ketrecét. Újra elpottyantották a dolgukat." El voltam kápráztatva. Miért nem magyarázta ezt el nekem soha senki? A sima ott tartózkodás helyett, tudtam, hogy végre boldog vagyok.

Május 3.
Most már tudom mit tettem - szerelmet loptam -, mivel azt hittem, az 'érzelmes vámpíroknak' ez a dolguk. De ezt soha nem éreztem igazán helyesnek. Azt gondoltam, ha tovább csinálom, előbb-utóbb helyénvalónak vélem majd. Aztán mikor Draculaura felhívott - azaz Toralei -, azt gondoltam, ha megszerezhetném az elszökött szívét, megváltoztatna engem és minden rendben lenne. Valójában viszont igazi fájdalmat okoztam mindenkinek, és bolondot csináltam magamból. Szóval arra a következtetésre jutottam, szerény személyemként viselkednem könnyebb, mint nem önmagamnak lennem, nem igaz? Akkoriban gyűlöltem annak a gondolatát, hogy ki is voltam, és az a konfliktus azzá tett, aki nem én vagyok. Itt az ideje hű lennem önagamhoz, de ez elég ijesztő.

Július 1.
Ma van az egyéves évfordulóm az óvóhelyen. Ahogy kiléptem a garázsból, belefutottam Anyuba. Szipogott. "Nem bűzlesz többé." Ez igaz - a szag elpárolgott. Megöleltem Anyut, és mondtam neki, hogy kifizetődő volt, amit a Mrs. Goblin-féle munkából tanultam. Megköszöntem Anyunak, hogy megemlítette neki, hogy segítségre volt szükségem. Anyu furcsán nézett rám. "Miről beszélsz? Nem ismerek semmiféle Mrs. Goblint." "Mi?" Elrohantam a menedékhez, de mikor oda értem, be volt deszkázva az egész és teljesen üresen állt. Hogy lehetséges ez? Bemásztam az egyik törött ablakon. A porréteg beborított mindent, és úgy tűnt, hogy senki sem járt ott évek óta. Aztán észrevettem egy papírdarabot annál az asztalnál, ahol Mrs. G mindig elfogyasztotta a teáját. Nekem címzett üzenet állt rajta:

V.
Már nincs mit tanítanom Neked. A továbbiak majd akkor jönnek, amikor felhasználod a megszerzett tudást a gyakorlatban. Tudd, miért szeretnek és ki is vagy.

Üdvözlettel,
Mrs. Goblin

Utóirat: Helyesen tedd a dolgod, vagy visszajövök, és megint ki kell takarítanod a repülő majmok ketrecét.

Július 2.
Elhatároztam, hogy megpróbálom a 'helyes dolgot' tenni, és visszatérek a Monster Highba helyrehozni a hibáimat. Azt gondoltam, ha elbújok az árnyékokban és segítek az MH párjainak, tudjátok, Cupidóként elhozni a halálos szerelmet, amik között már különbséget tudok tenni, akkor láthatják majd, hogy megváltoztam. Nos, a szándék megvolt, de a dolgok nem úgy alakultak, ahogy terveztem. Kicsit mintha...nem, a dolgok csak rosszabbodtak. Szerencsére úgy látszott, a végén jó fog kisülni a dologból, de mégsem annyira, mint reméltem. Nem hiszem, hogy Draculaura vagy a barátai igazán megbíznának bennem valaha. És bár remélem, hogy egy nap észreveszik mennyire megváltoztam, tudom milyen sok időbe fog ez kerülni. Azt hiszem, nem várhatom el tőlük, hogy azonnal megbocsássanak. Elég, ha egy jó valami kialakul ebből az egészből. Miközben próbáltam az árnyékokban megbújni, belebotlottam egy diákba, akit nem ismertem. Azt mondta, Spelldon Cauldrenellonak hívják. Csak pár hete jár a Monster Highba, és a nővérével érkezett. A vele való találkozás kizökkentett, és elfelejtettem elküldeni egy olyan üzenetet, ami valószínűleg segítségére lett volna Clawdnak. Megkérdezte, az MH-ba járok-e, de mondtam, hogy csak látogatóban vagyok, viszont nagyon szeretnék ide járni, ha lehetne. Azt mondta, informál az iskola körüli eseményekről, ha akarom, szóval megadtam neki a számomat. Legalább a kiruccanás nem volt teljes borzalom. Azt kívánom, valahogy kárpótolhassam Draculaurát és a társait, főleg most, miként már tudom, hogy az igaz barátok segítenek egymásnak a problémáikkal kapcsolatban, nem pedig megpróbálják megoldani helyettük.

Július 7.
Nagy volt a kísértés, hogy ma a szobámban maradjak és meglepjem magam egy szörnyen kék 'funkkal', de ehelyett kint sétálgattam céltalanul, amíg a tengerparton üldögélve nem találtam magam, kémlelvén a naplementét. Ekkor vettem észre valami szokatlant eltemetve a homokban. Kiástam és felfedeztem, miszerint egy díszes lámpásról van szó, amire vastagon rászáradt a tengeri hínár. Ledörzsöltem róla, és halhatlanságomban először sokkot kaptam. A lámpás vibrálni és ragyogni kezdett, mintha valamit felélesztettem volna benne, és most ki akarna törni. Leejtettem, annyira forróvá vált, és füst gomolygott fel abból az izéből. Miután a füst elszállt, egy lány lebegett felettem. "Én vagyok a lámpás dzsinnje. Mi a kívánságod?"

Július 10.
A dzsinnt Whispnek hívják, és van bennünk valami közös: az életünk új irányt vett a Monster Highnak köszönhetően. Megosztottuk egymással a történeteinket és küzdelmeinket; egyikünk sem hozta meg élete döntéseit, de mindketten szeretnénk jobb szörnyekké válni. Annyit beszélgettünk, hogy Whispnek emlékeztetnie kellett arra, miszerint van három kívánságom. Megkérdeztem mit is kívánjak, amire így felelt: "Nem mondhatom meg mit kívánj vagy mit ne, de annyit említhetek, hogy nagyon vigyázz a kívánságokkal." Nevettem, és jeleztem neki, hogy ez elég baljósan hangzik. Ő nem érzékelte a humort a szavaiban. "A kívánságok trükkös dolgok." - válaszolta. - "Gyakran saját akarattal bírnak, és nem mindig úgy valósulnak meg, ahogy arra számítasz." Elgondolkoztam egy pillanatra, majd azt kívántam, hogy visszamehessek a Monster Highba, és rendbe hozhassam a dolgokat, amiket tönkretettem. Whisp felemelkedett a levegőbe, a szemei ragyogni kezdtek, majd így szólt: "Ahogy kívánod." Rögtön visszakerültem Draculaura 1600. születésnapi bulijára, csakhogy szerelőnek öltözve - szerszámos övvel meg minden. Vércse igazgatónő állt velem szemben, csípőre tett kezekkel. "Meg kell javítania az örökké valóságig tartó bűz gödre körüli korlátot, hogy ne eshessen bele még egy szörny. Nem így értettem, hogy 'rendbe hozhassam a dolgokat, amiket tönkretettem', és ki van zárva, hogy újra a közelébe merészkedjek annak a gödörnek. Ekkor vett észre a többi diák. Egy hatalmas minotaurusz rám szegezte az ujját: "Megint itt van! Dobjátok vissza a gödörbe!" Épp időben kívántam ki magam a Monster Highból a szobámba, hogy megmenthessem magam egy újabb mártózástól. Két kívánság letudva, egy maradt.

Július 12.
Whisp nagyon sajnálkozott, de nem volt erre semmi szükség. Olyan általános dolgot kívántam, amit számos módon lehet teljesíteni. Amit igazán akartam egy esély, hogy valami önzetlent tudjak tenni azokért a szörnyekért, akiket megbántottam - adni, és nem elvenni. Amikor elkezdtem Mrs. G-nek dolgozni, voltak idők, amikor azt kívántam, bárcsak más végezné el a piszkos munkát, és csak játszhatnék a lényekkel. Most már tudom, csupán annyit szerettem volna, hogy kényelmes legyen a számomra. Amikor valami különösen undorító dolog közepén voltam, Mrs. G csak vihogott: "Néha büdös a munka, nem igaz?" Az első néhány alkalommal, amikor ezt mondta, mindent a földhöz akartam vágni és haza menni. De túl vagyok ezen, és habár hosszú út áll még előttem, jobb szörnyként fogok végighaladni rajta. A halhatatlansággal sok munka jár, és azt hiszem, néhány problémát nem lehet egyszerűen kívánságokkal megoldani. A kívánságokról szólva, gondolkoznom kell valami nem kétértelműn az utolsót illetően.

Augusztus 1.
Ma szólítottam Whispet, hogy teljesítse az utolsó kívánságomat. Bevallom nehezemre esett, nagyon önző vagyok. Még soha nem volt olyan barátom, mint ő, és ha az utolsó kívánságomat beteljesíti, a lámpás eltűnik, és valószínűleg nem látom többé. Fontolóra vettem, hogy kiszabadítom a lámpásból, de szerintem ő nem ezt akarná; szeret dzsinn lenni, új helyeken felbukkanni és kívánságokat teljesíteni. Viszont tudom, hogy időnként magányos, szóval ez a kívánságom. "Whisp, azt kívánom, hogy örökké barátok lehessünk." Whisp felszállt a levegőbe, a szemei ragyogtak: "Ahogy kívánod." Láttam mosolyogni, miközben elillant a füstben és visszatért a lámpásba, ami felemelkedett és köddé vált. Egy pillanatra úgy hittem, a kívánságom nem teljesült, de aztán az ICoffinem felvillant és megláttam rajta egy új, kicsi tükör formájú applikációs ikont. Rányomtam, és ott volt Whisp! Most már nem számít, melyik szörny univerzumban tartózkodik, tudunk beszélgetni egymással! "Igen Anyu, magamban beszélek itt lent."

Forrás: saját fordítás / monsterhighfansite © 2016