„Nem játszhatsz a gitáromon, és nem olvashatod el a naplóm, szóval meg se kérdezd.”
Basic / Alap

Július huszonötödike
Szia Fynn! Elkezdek naplót írni és majd elküldöm neked, ha elkezdődött a suli, hogy olvashass a kalandjaimról… feltéve, ha lesznek. Biztos vagyok benne, hogy Te is csatlakoznál a modern szörny világhoz és szereznél magadnak egy számítógépet, vagy legalább egy iCoffin-t, hogy sms-ezhessünk vagy e-mailezhessünk egymással. Mindent a szellem postával küldeni egy örökkévalóság, nem mintha nem élnénk addig, de érted mire célzok. Egyébként, a búcsú buli utáni reggelen, miután elmentél, fogni akartunk egy hajót, hogy lemenjünk a sikolyok otthonába a folyón át. Rávettem Anyut és Aput hogy elmehessek megnézni „tudod ki” szellemét. Apa kicsit forgatta a szemeit és azt mondta, ő megesküdne, hogy csak egy halom öreg hárpia van ott agancsos sisakban, amiktől a hideg is kirázza. Legalább nem mondott nemet és élvezhettem a sült mogyoróvaj és banán illatát, amíg odaértem. Volt ott egy zenész részleg is. Azóta nem láttam ennyi énekest és zenészt egy helyen, mióta a zene meghalt. Még azt is megengedték, hogy melléjük üljek. Bár meg kellett ígérnem, hogy nem énekelek. Hallanod kell mi történt Terrorbone Párizsban. Használtam az általad tanított trükköt és még a vérfarkas gitáros is imádta és azt vonyította, „Oh, Piroska, blues-t fogok énekelni, ha nem tanítasz meg erre.” Mondtam neki, hogy megmutathatom, de nem fogom megtanítani. Ahhoz meg kell találnia. Sajnáltam, hogy mennem kell, de Apu kelet felé akarta venni az irányt, hogy megnézzen pár régi operaházat, amik egykor fényűzőek voltak. A végén jobban élveztem az egészet, mint ő, mert nem egészen azt a zenét játszották, mint amit elképzelt.

Július huszonhetedike
Hogy jutottunk el az új operaházba? Nos, azzal a földalatti vasúttal, ami valahogy kapcsolódik a Monster High katakombáihoz. Itt van az operaház, nem a Monster High-ban, de alatta. Az egyik állomáson találkoztam néhány diákkal a Monster High-ból, míg vártuk a másik vonatot. Mind a rémpompom csapatban voltak és valami versenyre vagy edzésre mentek. Nem nagyon értettem semmit, de elég szimpatikusnak tűntek, bár a csapatkapitány meghaladja az ízléshatáromat. Most mennem kell, bocsi, hogy ez rövid lett.

Augusztus elseje
Bár már letelepedtünk itt, még mindig van kicsomagolni való. A gitárjaim szerencsére jól bírták az utat. Aggódtam miattuk, de nem kellett volna. A tokok, amiket adtál, tökéletesen védtek mindent, épp ahogy mondtad. Az operaház csodás, bár évek óta nem tartottak itt semmilyen előadást. Szerintem ezért is vagyunk itt, legalábbis Anyu és Apu. Sokkal másabb, mint az úszó operaház volt. Ennek nagy ole csöves orgonája van, ami úgy hangzik, mint egy flottányi hajó merülése a mocsárban. Apu persze rögtön eljátszotta a Toccata és Fúgát D-mollban… ki gondolta volna? Később felcipeltem a gitárom a színpadra, bedugtam az erősítőbe és elkezdtem játszani, míg Apa rám nem szólt, hogy ne szennyezzem az operaházat ezzel a „zajjal”. Mindegy. Nem akartam vitatkozni, de végre idéztem a mondatot, amit egyszer említettél nekem – „Csak kétféle zene létezik. A jó és a másik.” Mire Apu azt mondta, „Igen, és ajánlanám, hogy máshol játszd a másik fajta zenédet.” Tudhattam volna, hogy ez lesz. Biztos vagyok benne, hogy Apu hamarosan megtölti ezt a helyet a „jó” zenével. ;P

Augusztus hetedike
Ma elkezdtem felfedezni a katakombákat. Nagyon könnyű eltévedni, ha valaki nem figyel oda. Mindenhol átjárók vannak. Néhányuk zsákutca, de a többi a végtelenségig nyúlik. Pár dolog, amit felfedeztem:

• Egy földalatti tó, közepén egy nagy szigettel, amin egy vár áll.
• Egy átjáró, ami a város zombi-negyedéből vezet a Monster High-ba.
• Sok szoba és folyosó, melyek ajtóval vannak lezárva és egy speciális kulcs kell, hogy kinyisd.

Megtaláltam, vagyis Memphis találta meg az új gyakorlótermemet/stúdiómat! Már nagyon hiányoltam egyet, de Memphis biztos megérezte, mert úgy suhant végig a repedéseken, mint a szúnyogtüsszentés. Mire észbe kaptam, a katakomba egyik falának egy kis része úgy billent fel, mint egy ajtó, és ott lógott fülig érő mosollyal Memphis. A szoba falait belülről valami féle moha takarja, de nem olyanok, amik az otthoni ciprusfákon vannak, ez inkább olyan, mint egy puha szőnyeg! Milyen szörnyen felvillanyozó, nem? Nem tudom eredetileg mire használták a szobát, de elektromos csatlakozók vannak a falon és egy nagy asztal középen. Memphis-szel lehoztuk minden motyónkat. És tudod mi a legjobb? Amikor bezárul az ajtó, akárhogy tapasztod a füled a falhoz, semmit sem hallani kintről. Azt hiszem még sosem volt olyan hely, ahol anélkül énekelhettem és zenélhettem volna, hogy bárki hallana. Talán ide költözni nem is volt olyan rossz ötlet.

Augusztus tizennyolcadika
Igen, ma elhagytam a katakombákat és az új stúdiómat, és kimentem a városba körülnézni, bár ha nem kellettek volna új húrok, tuti, hogy sose mozdulok ki. A plázában kötöttem ki – van ott egy rettentő jó hangszerbolt és pár üzlet, ahol talán még én is találok magamnak pár göncöt, de ismersz – az idő nagy részét a hangszerboltban töltöttem. Hatalmas választékuk van gitárokból – persze semmi a tiédhez képest, de azért kipróbáltam egyet-kettőt, csakhogy ne érezzék magukat olyan magányosnak a falon lógva. Épp játszani készültem, amikor olyan érzésem támadt, mintha valaki figyelne. Megfordultam és egy göndör hajú kis vérfarkas állt mögöttem. Most büszke lettél volna rám, mivel általában nem csípem, ha félbeszakítanak, amikor játszom, de volt valami ebben a kislányban, amitől beszélgetni támadt kedvem. Megkérdeztem, „Sosem láttál még szörnyet gitáron játszani?” „Nem úgy, mint te” válaszolta. „Jó válasz kiscsaj.” Howleen-nak hívták, és miután játszottam neki, megkérdezte, hogy tanítanám-e. Visszatettem a gitárt a helyére és ránéztem egy pillanatra. „Miért akarsz meg tanulni gitározni?” Vállat vont és azt felelte „Talán azért mert nem ismerek senkit, aki tudna gitározni.” Megráztam a fejem és elmeséltem neki, hogy amikor kislány voltam, mindennél jobban akartam gitározni és énekelni. „Ha épp nem játszom vagy gyakorlok, akkor arra gondolok, hogy játszom vagy gyakorlok, és ha a tanítványom akarsz lenni, Tőled is elvárom ugyanezt.” Tudtam, hogy nem áll készen erre. Megmutattam neki néhány akkordot és elég gyorsan belejött. Hosszú ujjai és jó fülei vannak. Mondtam neki, hogy keressen egy magántanárt, és ha mindent megtanítottak neki, ami szükséges, jöjjön vissza és keressen meg. Egész jól reagált erre, a hangszerbolt pedig megdobott pár húrral, amiért Howleen az egyik oktatójukhoz iratkozott be. Ki tudja, talán annyira fogja szeretni a zenét, mint én...várj… mondtam, hogy talán, ugye?

Augusztus huszonötödike
A Monster High merőben más, mint az egyszobás ház odahaza. Ma volt lehetőségem jobban körülnézni, mert Vércse igazgatónő írt Anyunak és Apunak, hogy küldjenek fel hozzá egy találkozóra. Így felmentem az irodájába és bemutatkoztam. Nagyon pedánsnak és sajátosnak tűnt, és azon gondolkoztam mennyi ideig tarthat, hogy kapj egy különleges széket a hátán a neveddel a saját irodádban. Azt mondta, átfutotta az aktámat a régi suli nyilvántartásából és örömmel venné, ha az MH tanulója lennék. Azt is említette, hogy „Kihívásokat várok el Tőled, nem pedig lustaságot. Azt itt nem tűrjük.” Megmondtam, hogy én is ugyanezt várom el magamtól, amíg ő nem azt várja, hogy hivatásos fantom legyek, mint Anya és Apa, vagy, hogy ijedjek meg, ha valaki azt mondja, hogy ’boo’, mert az nem én vagyok. Hátradőltem és karba tett kézzel vártam, hogy előadást tartson a szabályokról, a jó modorról és a kötelezettségekről, ehelyett nagyon megértő és kedves volt. Kicsit előre dőlt, kezébe vette a fejét és azt mondta, „Tudom, hogy az Édesapád előadásaitól rengett a ház, de én azt várom, hogy ezen felülkerekedj.” A Monster High-ból még nagyon sok minden kisülhet, de biztos vagyok benne, hogy nem olyan hely lesz, ahol mindenki ugyanazt a zenét játssza.

Augusztus harmincegyedike
Szia Fynn! Csodálatos meteoreső volt tegnap éjjel. Elvittem a ciprusfából készült akusztikus gitárt, amit nekem csináltál, és lementem a partra. Azt képzeltem, hogy az ég volt a zene, és minden egyes hullócsillag egy hangjegy. Addig játszottam, míg az ujjaim fel nem adták, aztán hátradőltem és élveztem a műsort. Nem tudom mennyi időm lesz a naplómra, mikor elkezdődik a suli, de szeretném, ha tudnád, bár nem örülök, hogy itt kell lennem, szerintem szeretni fogom ezt a helyet.

„Elhangollak, ha elolvasod a naplómat.”
Frights, Camera, Action - Hauntlywood / Rémek, Kamera, Felvétel!

Augusztus tizedike
Szia Fynn! Ma megmutattam Holtnak az új gitárt, amit csináltál nekem; annyira aranyos, az első napot csak a nézegetésével töltöttem. Azt is elmeséltem neki, hogyan tanítottál meg bluest és rockabilly-t játszani és azt is, hogy van zene az operán és az orgonán kívül is. Említettem, hogy nem akarsz a modern szörnyvilágban élni és nincs iCoffin-od vagy számítógéped sem, Tudom, tudom. Szereted a mocsár nyugalmát, anélkül, hogy bárki zavarna. Amúgy, amikor először találkoztam Holttal, elmentünk randizni, ami nem alakult túl jól, és lehet, hogy véletlen… vagy direkt, elfelejtettem szólni. Holt és én már úgy ragaszkodunk egymáshoz, mint pióca a sárkány bőréhez, de… itt van, amit anno nem küldtem el…

Régi levél, Augusztus tizedike
Szia Fynn! Ez a Holt Hyde nevű gyerek elhívott ma estére randizni. Kicsit tüzes természetű, de azt hiszem elmegyek, mert meg akarja nézni azt a bandát, ami engem is érdekelne. Majd elmesélem, hogy ment.

Régi levél, Augusztus tizenegyedike
Az este jobban is alakulhatott volna. Igazából okosabb lett volna, ha otthon maradok és gyakorolok. Még az eleje jó volt. A közeli kis étteremben találkoztunk, ettünk egy keveset. Beszélgettünk a zenéről, és rengeteget tud. Teljesen lenyűgözött, pedig tudod, hogy az milyen nehéz. Még ahhoz is ragaszkodott, hogy ő fizessen. Kedves gesztus volt és nagyon meglepő. Ezen a ponton azt gondoltam, hogy minden rendben lesz. Ittunk egy koporsócsinót és elmentünk abba a nagy mauzóleumba, ahol a koncertet tartották. Olyan tumultus volt, hogy alig tudtunk mozogni. Kaptunk pár karszalagot, az egyik színe a hangok hatására változott. A másikról már nagyon sokat hallottam, mert nagyon szoros volt és a kentaur énekesük viselte mindig. Eddig a pontig minden remek volt, jól éreztük magunkat. Aztán az előttünk álló nagy vízköpő gyorsan hátra lépett, hogy maga elé engedjen pár szörnyet, és véletlenül leütött. Holt elment üdítőt venni és onnan látta, hogy mi történt, de azt nem hallotta, ahogy a vízköpő bocsánatot kért, amikor felsegített. Szerintem Holt azt gondolta, hogy nem kért bocsánatot, vagy valami ilyesmi, mert mielőtt elmondhattam volna neki, hogy minden rendben van, üvöltözve futott a vízköpő felé, aki mellesleg olyan magas és szilárd volt, mint egy 100 éves ciprusfa. A vízköpő próbált kedves lenni és elmagyarázni a helyzetet, de Holtot nem érdekelte. Elkezdte kioktatni, hogy legyen sokkal óvatosabb. Nem tartott sokáig, amíg a vízköpő is felhúzta magát, és mielőtt kimondanád: ’Lucille’, már jöttek is a kidobók, hogy kivezessenek minket. Közel voltunk a kínpadhoz és a tömeg teljesen eloszlott, ahogy vezettek az ajtók felé. Majd’ elsüllyedtem szégyenemben. Mondtam a kidobóknak, hogy a vízköpő nem csinált semmi rosszat és meggyőztem őket, hadd maradjon. Nem voltunk messze egy földalatti lépcsősortól, ami a katakombákba vezet, szóval megmondtam Holtnak, hogy egyedül is hazatalálok. Egy tucat halott rózsát küldött ma reggel, de ennél sokkal több kell, hogy helyre hozza a tegnap estét. Nem ez volt az első alkalom, hogy fiúkat láttam vitázni, emlékezz csak az estére, amikor azt a két rougarou fivért láttuk marakodni egy harcsán és az ilyesmik nekem nem jönnek be. Pláne amikor annyira makacs valaki, hogy meg sem hallgatja a teljes sztorit.

Október hatodika
Ma alig bírtam összekaparni az államat a földről, amikor jöttek valami királyi vámpírok azzal, hogy Draculaura az új királynőjük. Az a csaj olyan édes, mit a nagyid jeges teája, de sosem hittem, hogy királynő lesz belőle. Úgy értem, nem olyan típus, hogy parancsokat osztogasson. Cleo és Nefera, ők persze, de Draculaura egyikükre sem hasonlít. Szerintem Clawd nem ellenezné, hogy egy egész királyságot vezessen, látva, hogy még a lába nyomát is imádja, és ezzel nincs is semmi baj.

Október tizenötödike
Emlékszel, hogy említettem Draculaurát és Clawd-ot? Nos, mióta királynő lett, szakítaniuk kellett, és ő lett a legszomorúbb eb, akit valaha láttál. Ez addig ment, míg valaki az Ogre High focicsapatából gúnyolódott Clawd fájdalmán az MH csapat weboldalán. Rejtély számomra, hogy miért akarják piszkálni azt a farkast, mivel nemcsak felfüggesztették a játékost, aki posztolt, de Clawd elszántabb, mint valaha és félretette a lelki fájdalmakat. A negyedik negyedre, annyira elfajult a játék, hogy Clawd-ot ki kellett állítani.

Október huszadika
Sokat fogok rád gondolni ezen a hétvégén, mert a szörnycsajokkal kiruccanunk Haláliwoodba, az új Veronica Von Vamp film bemutatójára. Tudom, hogy ő a kedvenced, és nem azért mondom, hogy féltékennyé tegyelek, hanem hogy elmondjam, viszem a kamerámat és csinálok pár képet és kérek aláírást. Oh, és még valami. Látnod kell a ruhát, amit a fekete szőnyegen viselek majd. Haláli lesz, azt garantálom.

Forrás: Tomi fordítása / monsterhighfansite © 2016