"Csak királyi szempárnak"
Basic / Alap

Első bejegyzés (keltezetlen)
Fontos nekünk, kiknek királyi vér csörgedezik az ereiben, hogy feljegyzéseket hagyjuk elmélkedéseinkről a köznép számára, akik soha nem fogják megismerni az életünkkel járó csillogást, és azon elkötelezett történészeknek, akik kinyilvánítják nagyságunkat...vagy valami ilyesmit említett Apuci. De mit is jelent ez:

Olyan akarsz lenni mint én
Nem lehetsz olyan mint én
Soha nem leszel olyan mint én
Szóval tedd túl magad rajta

Július 3.
Ma nincs semmi dolgom, de az unatkozás olyan közönséges. Tehát felül kell emelkednem ezen az állapoton és kineveznem ezt a napot a "semmittevés napjának"...igen, ez így jó lesz.

Július 10.
Apucinak új szállítmánya érkezett az egyiptomi otthonunkból. Először azt hittem, valaki megint kiásta az egyik régi barátját, de kiderült, hogy a csomagot nekem küldték. Benne voltak a kedvenc arany karkötőim (olyan nehéz nélkülük szemet gyönyörködtetően járni-kelni) és egy imádnivaló bébi kobra. Ő a legaranyosabb kis izé! Hissette-ének fogom hívni.

Július 15.
Ahh..szakadt ma az eső! Mennyire imádom. Tudom, ez méltatlan egy királyi származású szörnyhöz, de amikor Apuci nem figyelt, kiszöktem és szaladgáltam a szakadó esőben. Otthon nem sokszor esett, úgyhogy még mindig tanulom a kiélvezését. Olyan, akár egy királyi fürdőzés, tánccal kiegészítve. Az egyetlen hátránya az egésznek, hogy egy kicsit kiszáradnak a pólyáim mikor visszamegyek a házba, és meg kell bizonyosodnom arról is, hogy Apuci ne lásson meg, másképp tartana nekem egy előadást a királyi viselkedésről és feladatainkról, miszerint "be kell tartani bizonyos illemszabályokat, mert a közönséges leszármazottak alacsony rangjukon felül kell tekintsenek ránk, és ők nem adhatják át magukat azon hitvány mulatságok mámorának, amiken részt vesznek." Azt hihetnénk, 5000 év múltán Apuci tudatában van annak, hogy megjegyeztem a mondadóját, és a semmittevés, amit csinálok valaha hétköznapias cselekedetnek számított.

Július 18.
Az egész napom az idei rémpompom egyenruha kiválasztásával telt. Még jobban ki kell hangsúlyoznia a már meglévő fejedelmi tartásomat, miközben a többieket átlagosabbá kell tennie. Össze kell állítanom az ez évi gyakorlatokat is. A nagy finálé természetesen a piramis alakzat.

Augusztus 19.
Katasztrófa történt, belefutottam Clawdeen Wolfba a Plázában. Milyen egy maradéktalanul tiszteletlen szörny. Először is azzal vádolt, miszerint kétszer viseltem ugyanazt a ruhát, és mikor elrendeltem, hogy kérjen bocsánatot vagy következményei lesznek a dolognak, RÁM MORGOTT! EGY ÖTEZER ÉVES DINASZTIA KORONAHERCEGNŐJÉRE! Szerencsésnek vallhatja magát, hogy ez nem az óhazában történt, mert az egész hátralévő életében fogkefével kéne emlékműveket tisztogatnia az irántam érzett hódolatából. Annyira felidegesített, hogy elfelejtettem miért is mentem, csak itthon jutott eszembe...egy új éjjeli lámpáért.

Augusztus 20.
Nagyon fáradt vagyok, szóval nem igazán akarok már semmit sem csinálni. Azt hiszem azért, mert nem sokat aludtam az éjjel. Eltört az éjjeli lámpám, és én nagyon-nagyon nem szeretem a sötétséget. Tudom, tudom, "néhány olyan szörny, mint te" szintén fél a sötétben. Úgy értem, itt kéne a lehető legjobbnak kéne lennünk, igaz? Nos, nem nekem. Végig pánikoltam, és visszatartottam a lélegzetvételt, mintha víz alatt lennék hosszú időn keresztül. Biztos vagyok benne, hogy szórakoztatná azokat, akik tudomást szereznének erről, de kétségkívül megnézném, ha bármelyik szörnyet évezredekre bezárnák a sötétbe gyertya nélkül, miként bírják. Különben is, nem kell senkinek semmit bizonygatnom. Királyi vagyok, ezáltal olyan lehetek, amilyen akarok, mindenféle magyarázkodás nélkül.

Augusztus 23.
Deuce elvitt este vacsorázni, ami nagyon édes volt tőle, bár magától értetődő is. 5 percet késett, ami valójában 10-nek számít, mert 5 percet terveztem várakoztatni, amit azután kezdtünk el számítani miután megérkezett, nem előtte. Az előkelőségeket nem lehet sürgetni, vagy türelmetlenül váratni valakire vagy valamire. Bár egy kicsit aggódtam, hogy lehet elfelejtette mit is terveztünk mára, az első fél órát bocsánatkérések tömkelegével kellett töltenie, mielőtt felszabadítottam a "büntetés" alól. Persze soha nem tudom igazán, mi is zajlik a szemüvege mögött. Bárcsak levehetném róla és láthatnám a szemeit, miközben sétálunk, de ez soha nem fog megtörténni. Ez kicsit elszomorít. Az is szomorú, hogy ötször kellett visszaküldenem a vacsorámat, mielőtt végre ehetővé vált. Őszintén szólva, nagyon pontosan megfogalmaztam a rendelésem, és az baj, ha nem tudják úgy elkészíteni. Elmondhatom, hogy Deuce szégyenkezett a kiszolgálók hozzáállása miatt. Alig volt képes beszélgetni velem miután elhagytuk az éttermet, annyira felidegesítette a szolgáltatás.

Szeptember 1.
Ghoulia Yelps átjött ma hozzám. Ő olyan, mintha az udvarhölgyem, bizalmasom és legjobb barátom lenne egy személyben. Mindent elmesélhetek neki és tudom, hogy soha nem fogja visszamondani. A legtöbb ember nem képes megérteni mit is szövegel, hiszen a Zombie-nyelv halott. Ghoulia meglehetősen zseniális és rettentően gyors az elméje, ami kárpótolja minden másért, ami a lassúságát illeti. Azt tervezzük, hogy közös órákat veszünk fel, így mindig együtt lehetünk, habár ez nem teljesen igaz, mert neki vannak olyan tantárgyai, amik nekem nincsenek. Őszintén nem tudom, hol szerzi a sok tudást.

Szeptember 6.
Tehát az új tanáév holnap kezdődik, ismét mások gondolatait kell kitöltenem, minden szörnynek én kell legyek a beszédtémája. Nevetséges. Apuci szerint az oktatásban nincs társadalmi státusz, szóval be kell bizonyítanom, hogy képes vagyok a "köznépre való hatás gyakorlására". Feltételezem ez addig rendben is lesz, amíg az alacsonyrendű szörnyek nem érnek hozzám. Különösen akkor, ha az a szörny történetesen Clawdeen Wolf.

"Királyi visszaemlékezéseink nem a köznép számára készülnek"
School's Out

Kilencedik hónap 15. napja
Tegnap éjjel nem aludtam túl jól. Volt ez az álmom, hogy a Fear Squad vezetőjeként színpadra kellett állítanom a csapatot és előadnunk a gyakorlatunkat az élőhalott TV közönsége előtt, ami által milliónyi szörny figyelt volna bennünket. Csakhogy hátranéztem Frankie-re, aki elhagyta a karjait, Draculaura parányivá alakult a fejét kivéve, és Deuce a csoport nagy részét kővé dermesztette. Azt mondta "Semmi gond, haza visszük őket és együtt élhetnek a kertben a többi manóval." Aztán észrevettem, hogy egy kétes hölgy ruháját viselem, és a pompomjaim leveses merőkanalakká változtak. Szerencsére még azelőtt felébredtem, hogy előadtuk volna a gyakorlatunkat. Elmeséltem Apucinak az álmomat, aki így reagált: "Nyugtalan az a személy, ki a koronát viseli." Nos, talán úgy csökkenthetem a szorongást, ha még többet edzek a csapattal.

Kilencedik hónap 20. napja
Ghoulia ma rám kiabált, és be kell vallanom, ezzel megbántotta az érzéseimet. Egymagában üldögélt az Étkezdében és a füzetébe rajzolt, én pedig meg akartam kérni, hogy üljön közénk. Amikor a nevén szólítottam meglepődött, és becsapta a jegyzetfüzetét. Aztán így szólt: "Istenemre."
"Lennél szíves a saját hírneveddel foglalkozni, és hagyni nekem némi magánéletet?" Aztán hátat fordított és újra rajzolgatni kezdett. Azt hiszem, az érzéseimet nem az sértette meg a legjobban, hogy rám kiabált, hanem a gondolat, miszerint nem akartam a társaság tagjaként látni. Később bocsánatot kért, amit természetesen elfogadtam. Szeretem ha Ghoulia velem van, mivel teljességgel megbízom benne. Bárcsak elmondhatnám ezt neki, de ez még nem lefutott történet. Elvégre én királyi vagyok...talán meg kellene tanulnom kivételezni a barátaimmal.

Tizedik hónap 7. napja
Spectra...áhh hagyjuk, hadd építsen mauzóleumot vakondtúrásokból. Összefutottam Deuce-szal a nap végén és ő mesélte, hogyan kezdődött minden. Írt nekem egy dalt a közelgő szülinapi ünnepségemre, és azt akarta, hogy Operetta komponáljon hozzá zenét, és készítsenek egy felvételt a számomra. Természetesen több ezer dal készült már a tiszteletemre, de ez most más...szóval Deuce elment a próbaterembe Operettával, és elkezdte felolvasni neki a dalszöveget. Spectra épp arra szállt el, és félreértette mi folyik ott, ahogy mindig is szokta, aztán váratlanul az egész suliban beindult a pletyka. Mielőtt megtudtam, hogy Deuce "dobott", újra össze lettem boronálva Clawddal. Arra is volt bátorsága, hogy a nyilatkozatomat kérje az ügyben. Rettentően mérges lettem, úgy kiabáltam vele, akár az óegyiptomiak...talán ez jó dolog, mivel amit mondtam neki, nem éppen passzolt az előkelőségemhez. Még a Fear Squad edzést is törölnöm kellett, mert egyáltalán nem tudtam koncentrálni. Tudom, hogy Clawd Spectra után eredt és próbálta megbeszélni vele a dolgot, de ettől csak még rosszabb lett minden, mert Spectra úgy érezte üldözik, és annál hangosabban ecsetelte, szerinte mi az "igazság". Nagyra értékelem, miként Clawd mégis próbált kiállni mellettem. Becsületes farkas és más körülmények között lehet még mindig együtt lennénk, de helytelen elmélkedni olyanról, hogy egyes tagjai az egyszerű szörnyeknek mennyire tartják magukat lényegesnek, szóval abba is hagyom.

Tizedik hónap 12. napja
Miért akarja Headless Headmistress Bloodgood a múlt firtatását? Az utolsó dolog, amit tenni akarok, arról írni, miként lett a családom a valaha volt legnagyobb uralkodó dinasztiából elárult és trónfosztott, azon emberek által, akikben megbíztunk. Nem fogok erről körmölni, mert még évezredek múltán is ugyanúgy fáj a dolog. Mégis mit vessek akkor papiruszra? Van kígyóbűvölő képességem - nem egy buta furulyával - tudok beszélni hozzájuk, és ők megteszik, amit kérek. Ez nem olyasmi, amit mindig csinálok - csak akkor alkalmazom a tudásom, ha Hissette belemászik a cipőbe, amit viselni akarok, és nem hajlandó kijönni belőle. Nem, Deuce-on még soha nem próbáltam, bár egyszer-kétszer meg volt a kísértés...csak viccelek. Ő olyannak szeret amilyen vagyok, miért akarnám ezt tönkretenni azzal, hogy manipuláljam? Különben mindig viselnem kell a pólyáimat is...ez viszont nem az, amin elmélkedni szeretnék. Apucinak elég nagy gyűjteménye van amulettekből és talizmánokból, amik csak a családom számára működőképesek. Természetesen, általában átok is párosul hozzájuk, ha túl sokszor használjuk őket.

Tizedik hónap 16. napja
Kezdek azon töprengeni, hogy hiba volt Purrsephone-t, Meowlody-t és Toraleit a Fear Squad csapatban hagyni. A nővérem hozta őket a csoportba, mindig is cica párti volt, már akkor is, mikor ő volt a vezetője a válogatottnak. Ha nem lennének sportosak és kecsesek, rögtön kivágtam volna mindegyiket a csapatkapitánnyá kinevezésemkor, annak ellenére, hogy a nővérem ragaszkodik a bent tartásukhoz. Meg van a saját napirendjük, és annak ellenére, miszerint a külső "körbe" tartoznak, úgy viselkednek, mintha ők tennének a csapatért, szóval egyáltalán nem bízom bennük. Szerintem, ha valami "jobb" lehetőségük akadna, egyedül hagynának a Révésszel a bére nélkül. Egyik nap még gúnyolódtak is Ghoulián, amit persze letagadtak, mikor szembesítettem őket az általam hallottakkal. Másrészt, rajta vagyok a kitűzött célomon: a lehető legjobbá tenni a Fear Squadot. Ha bármi módon az útjában állnak ennek, úgy hallottam Lagoona új tagokat keres az úszó csapatba.

Tizedik hónap 22. napja
Kaptam ma egy e-mailt Neferától. Huhh...amióta végzett, folyton az ő neve kísért. Hosszú idő óta most írt először, amitől a hideg futkos a hátamon, és nem jó értelemben. Azt mondta, öt magazin címlapján fog szerepelni és aláírt egy fenomenális modellszerződést. Tisztában van a Monster Highban terjengő összes pletykával, és tudomása van a Fear Squadban történtekről is. Kíváncsi vagyok, kitől kapja az információkat...áhh mégse. Természetesen küldött nekem egy hosszú listát azokról a dolgokról, amiket rosszul csinálok, és mit is kéne tennem a kijavításuk érdekében. Mivel ő az idősebb, jogosult arra, hogy kijavítson engem, ha bármi olyat teszek ami "méltatlan egy királyi sarjhoz". Nekem meg jogom van csendben ülni és hallgatni mi mindent tettem. Habár a Fear Squad nem a fenségességről szól, előző csapatkapitányként felhatalmazása van kinyilvánítani a véleményét, de a továbbiakban nem fog a hatáskörömbe tartozni a csendben üldögélés és hallgatás. Ez most már az én csapatom, és annak ellenére, miképp még nem nyertünk olyan díjakat, mint az ő társulata, hiszem, hogy képesek leszünk rá és fogunk is. Nem tudom, miért érdekli ez az egész egyébként, az e-mail-jének hangvételéből az jön le, hogy egy lépéssel távolabb került a világ feletti uralkodástól. Ha a helyében lennék, az érdekelne a legkevésbé, épp mi történik a középiskolában.

Tizedik hónap 25. napja
Belefutottam Clawdeenba a Plázában. Mindketten a próbafülkéből jöttünk ki, ugyanazt a ruhát viselvén. Felkészítettem magam a szarkasztikus megjegyzésekre, de csak rám nézett és hangosan nevetni kezdett. Fogalmam sincs miért, de én is hasonlóképpen tettem és nem sokkal később a földre rogytunk a hangos vihogástól. Kidobtak minket a boltból, majd végül a haláli kajáldánál kötöttünk ki, megosztva egymással a krumplikosarunkat. Közölte, hogy Clawd elmesélte neki a valódi történetet a szakításunkról, mire én a sajnálatomat fejeztem ki, hogy nem voltam vele őszinte a "dologgal" kapcsolatban már az elején. Ő is bocsánatot kért - mert közvetlenül nem tőlem informálódott a valódi sztoriról. Együtt voltunk egy ideig és kifiguráztunk néhány aktuális divat trendet, mielőtt pedig távoztunk, Clawdeen kezet nyújtott: " Ellenségből barátok?" - kérdezte. "Ellenségből barátok" - válaszoltam a kézfogás közben. Azért az kétséges, hogy két "alfa" között több is lehet-e ennél, de az, miként Clawdeen nincs most már aktívan ellenem, jó irány.

Gloom and Bloom / Gyászos hangulat - Virágos parti

Tizedik hónap 5. napja
Ez az egész felhajtás a hulla virág tiszteletére rendezett ünnepség körül felidézi néhány igen kellemetlen emlékemet. Nem tudom elhinni, hogy tényleg csak egy hulla virág létezik az egész világon, de ha valóban igaz a legenda, a gála lehetőség lesz arra vonatkozóan, hogy gondoskodjak néhány régóta húzódó befejezetlen ügyemről...

A menekülésünk éjjele
Nem igazán emlékszem arra az éjszakára, amikor ez az egész történt. Azt vissza tudom idézni, hogy az egyik szolgánk rázott fel a mély álmomból. "Hercegnő, keljen fel, el kell hagynunk a palotát!" Normális esetben rendreutasítottam volna a durva ébresztésért, viszont vészjóslóan könyörögte, hogy kérdés nélkül kövessem őt. Elvezetett egy titkos ajtóhoz, aminek létezéséről még én sem tudtam. Az ajtó mögötti rövid átjáró végén kanyargós lépcsősorok vezettek le a sötétbe. Megérintettem az oldalsó falat az egyensúlyom megtartása érdekében, és gondolkozás nélkül elindultam lefelé. Akkor még nem féltem a sötétben, csak sokkal később alakult ki bennem a viszolygás. A lépcső alján Nefera zokogott, aki a kezében szorongatta a nagyra becsült hulla virágot, és Apuci is ott várakozott, de a komor arckifejezése arról árulkodott, nincs abban az állapotban, hogy válaszolni tudjon a kérdéseimre. Apuci főtanácsadója hamarosan megjelent egy fáklyával, és a föld alatt vezetett ki minket a városból. Várjunk csak! Anyu hol van? Megálltam és tettem fel a kérdésemet, reakció viszont nem érkezett a hollétére és arra, mi is történik. Apuci habozott és egy pillanatra a kezét a falhoz emelte, hogy megtámaszkodhasson. Anélkül, hogy megfordult volna, így szólt: "A nagybátyátok úgy döntött, ő jobban uralkodna nálam és sokakat a követőivé tett. Megrohamozta a palota kapuit és át is tört rajtuk. Édesanyátok...az édesanyátok a kertben tevékenykedett a kastély másik végén. Elszakadtunk egymástól és nem tudtam elérni őt." A tanácsadó finoman közbevágott: "Uram, neki Ön és a hercegnők voltak a fontosak. Az volt az akarata, hogy a királykisasszonyokkal találkozzon először. A Királynő kétségtelenül biztonságban van a saját titkos szobájában, ahogyan Önöknek is a sajátjukban kellene lenniük." Ettől a ponttól kezdve, homályosan emlékszem futásra, bujkálásra, sötétben való mászkálásra és csend uralta helyekre. Végre megálltunk, amikor egy repedésektől mentes fehér fal előtt találtuk magunkat. Apuci előrelépett és rátette a kezeit a falra, majd suttogva ejtett ki valami szót olyan nyelven, amit nem ismerek. Halvány törések jelentek meg az ajtó alakját jelölvén, elfordult a középső zsanér, majd beléptünk rajta. Úgy tűnt, a királyi negyed luxusába csöppentünk, kivéve a négy kő "ágyat" középen. Mindegyik ki volt bélelve halványan világító pólyákkal. Apuci először kérette magát, de a tanácsadó biztosította, hogy a mágikus pólyák minden bajtól meg fognak védeni bennünket, szóval megállapodtak. Apucit fáslizták be először, aztán jött Nefera, majd végül én. Amíg beborítottak minket a pólyák, különös bizsergést éreztem, mintha mágikus örvény kavargott volna körülöttünk. Aztán nagyon álmos lettem. Az utolsó amire emlékszem, a fáklya halvány fényének eltűnése, amikor az ajtó bezárult, és a végső dolog amit hallottam...nevetés robaja?

Felocsúdás a sötétségből
Apuci hangját hallottam, miként minket szólított kifelé. "Nefera! Cleo!" Rémsötét vett körbe, fentről lefelé, balról jobbra. Olyan volt, mintha súly nehezedett volna a mellkasomra; mintha a levegőt kiszippantották volna a testemből. Felültem és teljesen bepánikoltam, ahogy próbáltam levegő után kapkodni. Aztán egy kéz megragadta a vállamat. Felsikoltottam és futni próbáltam. "Cleo, elég!" Apuci rám parancsolt. "Én vagyok!" Apuci hangjától ideiglenesen megszűnt a pánikolásom, megfogtam őt és el sem engedtem, attól félve, hogy eltűnik és én örökre egyedül maradok a sötétségben. Végül így szólt: "Elmegyek keresni egy lámpát, de ígérem, mindjárt visszajövök." Hallottam, ahogy lassan járkál a szobában, és a koromsötétben időnként megbotlik dolgokban. Nefera elkezdett dúdolni egy dalt, épp ahogyan anyu tanította, hogy énekeljünk, ha félünk. Végül hallottam Apuci elégedett morgolódását a szoba valamely feléről, majd egy szikra moraját. Csupán apró szikráét, viszont abban a sötétségben olyan fényárénak számított, akár az égből lecsapódó villámok. Aztán újabbét és újabbét, amíg egy lámpa fel nem gyúlt, ami ezer Nap fényességeként hatott. Becsuktam a szemem a vakító fény miatt, majd szépen lassan kinyitottam a kőtömböt. Ledöbbentett az évek alatt felgyülemlett hamu mennyisége, ami beborított minket és minden mást, de az egyetlen, amire nem voltam kíváncsi, a könnycseppek a szememben. A negyedik kő ágy üres volt ugyanúgy, mint amikor mindannyian álomba merültünk. Hol van Anyu, és vajon újra láthatjuk még valaha?

Az új "otthonunk"
Apuci mesélte, hogy ő építette ezeket a szobákat menekülőút gyanánt arra az esetre, ha bármi katasztrófa történne. Ez nem azzal egyelő, hogy állandó lakhelyként funkcionál, de legalább teljesen fel van szerelve száraz élelemmel és vízzel, habár elég furcsa, miként egyikünk sem igazán nagyétkű. Van egy könyvtár, tele tekercsekkel olvasnivalónak, és selyemszövetből készült kanapék párnákkal, amik sokkal kényelmesebbek, mint azok az "ágyak", amikben felébredtünk. Nefera azt hajtogatja megállás nélkül, hogy a szolgáink biztosan jönnek hamarosan és kiengednek minket. Nem hiszek ebben, és szerintem Apuci sem. Apuci megpróbálta kinyitni az ajtót a mi oldalunkról, de úgy tűnik, be van ragadva. Már a könyvtári tekercseket is kiolvasta, hátha talál arra magyarázatot, miért aludtunk ilyen hosszú ideig anélkül, hogy...öregednénk. A szörnyű félelmet kivéve, ami a sötétben mindig rám tör, ha Apuci lekapcsolja a lámpát, Neferának még nehezebb kibírnia az itt eltöltött időt. A nap legnagyobb részét - vagy éjjelét, ki tudja itt lent - azzal tölti, hogy beszél a hulla virághoz. Minden más növény kiszáradt volna ilyen hosszú idő után a napfény hiányában, de ez ugyanúgy néz ki, mint amikor ránk csukódott az ajtó. Nefera ajándékba kapta egy küldöttségtől, akik azt állították, egy különös és távoli országba kellett utazniuk érte. Azt mondták neki, ez volt a legritkább kincsük és csakis egy jövőbeli királynőhöz méltó. Nefera el van ragadtatva az illatától, de szerintem egyáltalán nem kellemes. Tudom, fura ezt mondani, de szerintem a növény megérzi, miként vélekedek róla, és nem kedvel engem. Ha túl közel megyek hozzá, érdekes illatanyagot áraszt magából, ami annyira undorító, hogy csak Nefera képes elviselni. Van az a különös benyomásom is, mintha valaki hallgatózna. Azt hiszem, túl sok ideje tartózkodom a föld alatt.

Lehetőségek tárháza?
Három olyan dolog történt ma, ami feje tetejére állította a mi kis sötét világunkat. Az első egy földrengés volt. Az esti órákban kezdődött, és úgy tűnt, az örökkévalóságig tart. Mindenki egymásért kiáltott, de leginkább az idegeinkre ment rá a dolog. Az egyetlen baleset a lámpát érte. Lesett arról az asztalról, ahol Apuci tartotta, és ezer darabra tört. Amikor a második dolog történt, ismét bepánikoltam. Volt ugyanis egy utórengés, a mennyezeti csempék lehullottak és darabokra törtek a földön. A nyíláson keresztül napfény árasztotta el a szobát, pont úgy, mint amikor kitör a víz a gáton keletkezett lyukon. Mindannyian előre rohantunk és összebújtunk a fény ölelésében. Azt hiszem ott álltunk és sírtunk, amíg lement a Nap. Aztán a kis ünnepségünkből kizökkentett minket egy hang a hátunk mögül. "Amanita Nightshade utálja megszakítani a családi összejöveteleket, de abba kell hagynotok amit csináltok és megismerkednetek az igényeivel." Megfordultunk és egy gyönyörű lány állt abban a cserépben, amiben eddig a hulla virág foglalt helyet. "Amanita reméli, nem rosszkor virágzott, de 1300 év után szüksége volt arra, hogy kitörhessen." 1300 év? 1300 év! Szent Ré.

A négy már kész tömeg
Amanita imád beszélni, beszélni és csak beszélni. Szerintem még a szfinx orrát is le tudná beszélni a helyéről. A kedvenc témája önmaga és, hogy miként ünneplik a szépségét évek óta. "Amanita tiszteletére számtalan szobrot és emlékművet emeltek. Meg van lepődve, hogy nem vagytok ennek tudatában." Két dicséret között véletlenül elejtett egy fontos információt, miszerint hallotta Apuci főtanácsadóját szövetkezni a nagybátyámmal ellene, szóval különleges illatanyagot kezdett árasztani magából, hogy Nefera magával hozza a szökéskor. "Amanita nem akarta, hogy kidobják, mint egy közönséges virágot, amikor az új uralkodói rendszer felépül." Azt is említette, hogy a bűvös pólyáknak örökre álomba kellett volna ringatniuk minket, de valami hiba csúszhatott a számításba, mivel felébredtünk. Arra is figyelmeztetett bennünket, hogy ne távolítsuk el a kötéseinket, mert akkor visszaáll a valódi korunk. "Amanita szeretné, ha tudnátok, hogy más olyan szörnyek is léteznek ,mint ti. Látta őket, és nektek be kell illeszkednetek a világukba, mert a normik félnek tőletek és félreértenek titeket." Ez túl sok minden egyszerre, még most is nehezen hiszem el.

Remény
Apuci egymásra pakolta a kő ágyaink egy részét - nyilvánvaló, ha egy szörny hatalommal bír, nagyban befolyásolja az erőnlétét is - és megpróbálta kiszélesíteni a lyukat a mennyezeten, de ez kemény munkába kerül és igen lassú folyamat. Eközben, Amanita részletes beszámolót tartott a "halhatatlanságáról", ahogy ő nevezi. "Amanita álomba szenderülhet és visszatérhet növényi formájába bármikor, amikor kedve szottyan, de ha úgy dönt, csak 1300 évvel később kelhet fel." Ma hallottunk egy karavánt a távolból. Kiabáltunk és kiabáltunk, de nem hallottak meg minket. A lyuk túl kicsi volt Apucinak, hogy kiférjen rajta, Nefera és én sem tudtunk átkúszni, de Amanita elég vékony volt hozzá. Azt mondta, segítséggel fog visszatérni.

Összetörve
Az egyik előnye annak, miként van egy új "ablakunk" a külvilágba, hogy rögzíteni tudjuk a múló napokat. 28 napja nem tért vissza Amanita. Nem gondolom, hogy egyáltalán szándékban állt volna valaha is, de előbb-utóbb ki fogunk szabadulni innen és nem felejtem el a tettét.

Tizedik hónap 7. napja
Jinafire tervezett egy ruhát, ami nem csak egy hercegnőhöz, hanem királynőhöz is méltó. Alig várom, hogy viselhessem és láthassam, miként teszi tönkre a partit egy váratlan személy.

"A naplóm titkainak felfedezetlennek kell maradniuk általad."
Boo York, Boo York - Comet - Crossed Couple / BY, BY Cselszövések a városban

Kilencedik hónap 23. napja
Szent Ré! Teljesen fel vagyok villanyozva, mivel végre debütálhatok Boo York Boo Yorkban! Apuci és én meghívottak vagyunk a Természetellenes Történelem Múzeumában tartandó Kristály Üstökös visszatérésének alkalmából rendezett gálára. Kb. csak 1300 évente tűnik fel az égen! Biztos varázslatos éjszaka lesz - nem csak azért, mert az üstökös mágikus erővel bír, hanem mert én is megtisztelem őket a királyi jelenlétemmel. Csak Apuci ne ragaszkodna ahhoz, hogy Neferát is vigyük. És szegény Deuce! Annyira aggódik, hogy távol lesz tőlem, alig tudott reagálni a hírre mikor közöltem vele. Teljesen depresszióssá vált, amit persze próbált palástolni előttem. Nagyon begőzölt, amikor megérintettem és a véleményéről faggattam a báli ruhámat illetően, amit a divat magazinból néztem ki, felugrott és a hajtincsei rám szisszentek! Olyan boldog vagyok, mert Apuci beleegyezett, hogy Deuce is velünk tartson. Látnotok kellett volna Deuce arcát, amikor ezt elmeséltem neki.

Kilencedik hónap 24. napja
Kipattant a fejemből a tökéletes ötlet! A szörnybarátnőim is mind jönnek Boo Yorkba. Draculaura, Frankie, Operetta, Clawdeen és Catty. Szuperül töltjük majd el az időt. Első osztályon fogunk utazni, és Szahara Templomi koktélokat kortyolgatjuk, plusz csakis a legízletesebb cadaviaht kóstoljuk meg. Amint megérkezünk, mi leszünk a város legrémesebb szörnyei! Egyszerűen felőröl a várakozás, hogy végre láthassam a nevezetességeket és az embereket, ráadásul, ami még fontosabb, az emberek is láthatnak engem! Túl sokáig vártak arra, hogy szemeiket királyi ábrázatomra szegezhessék. Deuce lesz a hátborzongató kísérőm, és a szörnycsajok az ijesztő társaságom. Rémisztően jól fogunk szórakozni! Most viszont mennem kell, Spectra interjút készít velem a blogjába a függőben lévő utazásomról. Normális esetben nem segítenék neki sztorit találni, de a jó PR elengedhetetlen a felséges márkához, és fontos az előrelátás kiépítése. A boo yorki szörnyeknek ez majd segítséget nyújt arra vonatkozóan, hogy miket is csináljanak, amíg az érkezésemet várják.

Kilencedik hónap 30. napja
Itt vagyunk! Boo York, Boo Yorkban! A város olyan lenyűgöző, hogy kétszer is elnevezték. Már láttunk rengeteg irtózatos dolgot. A várost uralja az Üstökös láz! Vannak transzparensek, rendezvények, kiállítások, és ami a legjobb, akciók a legexkluzívabb divat butikokban! Nem mintha zavarna Apuci hitelkártyájával teljes áron megvásárolni a ruhákat, de az üstökös ihlette választékért meg kell halni! Találkoztunk egy barátságos moly lánnyal, Lunával, egy robot DJ-vel, Elle-lel és Mouscedesszel, aki "királyi" patkány. Nem álltunk le ezt megvitatni vele, mivel csak most találkoztunk először és én fantasztikus hangulatban vagyok. Most megyek taxival a Ptolemy Toronyba! Apuci elvisz engem és Neferát pofavizitre Ptolemy-ékhez - A Ptolemy-ékhez - a leggazdagabb és leghíresebb egyiptomiakhoz a világon. Láttam a felhőkarcolójukat a repülőről és elképesztő! Deuce is velünk tart persze, de a szörnycsajok turistáskodni fognak, haláli cuccokat shoppingolnak és megnézik a látnivalókat. Örömmel tölt el, hogy lehetőségem volt meglepni őket ezzel a rémisztő élménnyel - a nem uralkodói családok leszármazottai csak álmodozhatnak ilyesmiről. A De Nile famíliával jóban lenni kiváltságokkal jár, és tudom, miként a szörnycsajok kellően le vannak nyűgözve és hálásak is ezért.

Az Üstökös napja
Hol van Deuce? Nem hiszem el, hogy késik!

Tegnap este megszántam Seth Ptolemyt. Az édesanyja rémes! Seth pedig oooolyan unalmas, úgy sajnálom most magam.

Ez az étel valami fenséges! Deuce ezt is kihagyta.

Költészet! Nem bírok végighallgatni még egy versszakot.

Olyan kedves Neferától, hogy megrendezte ezt a villásreggelit. Talán új pólyákra pályázik.

Borzasztó, itt ragadtam Szundi York hercegével, mert Deuce sehol sincs.

Várjunk, megjelent! Szörnyemre! Mi van rajta???

Tizedik hónap 1. napja - folytatás
Ma van az Üstökös éjszakája, de már nem érdekel. Csak egyedül akarok lenni a szobámban. A szívem úgy mállott szét, akár az ősi papiruszokra írott szerelmes levelek. Azt hittem, Deuce és én az örökkévalóságig együtt leszünk, de szerintem a szívére nézett és kővé dermesztette. Hogy tehette ezt velem? És egy ilyen különleges napon - ami csak 1300 évente adódik! És miként tudnék mindenki szemébe nézni a gálán. Nefera szerint muszáj részt vettem, és bár általában nem értek vele egyet, most tudom, hogy igaza van. Nem húzhatom le mindenki kedvét. Fel kell öltenem a felbecsülhetetlen arculatomat; felvenni a vérfagyasztó báli ruhámat, részt venni a táncmulatságon és magamra erőltetni a mosolygást. Senki nem tudhatja meg, hogy mélyen magamban eltemettem az érzelmeimet, és talán soha nem is láthatják újra a napfényt.

Tizedik hónap 4. napja
Istenemre köszönöm, jól végződött minden...jól...időnként csak egyszerűen érnek véget a dolgok. Az Üstökös napja kész rémálom volt, de az éjszakája viszont valóságos álom. Az Üstökös érkezése rémisztően varázslatos volt, elhozva a megígért új barátot és a régi szerelmet. Soha nem gondoltam, miszerint ezt fogom valaha mondani, de úgy örülök, hogy távol vagyok Boo Yorktól és ismét visszatértem a Monster Highba. Oda, ahol költeményeket szavalni csak az irodalom órán kell, ahol nem leszek a megbízható Nefera célpontja, és ahol uralhatom a tereket a-nélkül, miként azon kéne aggodalmaskodnom, mi a legjobb az ősi dinasztiáknak. Királyi leszármazott vagyok, szóval ezzel a későbbiekben még számolnom kell. De egyelőre csak együtt akarok lógni a szörnybarátnőimmel, és legfőképpen Deuce-szal...Ő a tökéletes partner, akit egy hercegnő csak kívánhat!

Forrás: saját fordítás / monsterhighfansite © 2016