„Elég nagy gond az is, hogy elolvashatjuk egymás privát gondolatait… te meg ne próbáld!”
Great Scarrier Reef - Hissters / Rémséges Mélység Kétfejű Sellő

Április 19. (Peri)
Nem az én hibám volt! Ettem néhány gömbhalat, és akkor?! Pearl allergiás rájuk, nem én! Nem rajtam jelennek meg csúnya foltok, amikor olyat eszem. Nem mintha nem nyúltam volna le párat, amikor nem figyelt, de jól volt! Hű, lett két folt az arcán… minden tinédzser szörnyön előbukkannak néha. Bevallom, ez nagyon ronda volt. De honnan kellet volna tudnom, hogy ez lesz? Csak meg akartam kóstolni… és olyan finom volt, hogy egyik követte a másikat, aztán még egy, és mire észbe kaptam ki is tört a káosz… ahogy Pearl is.

Április 19. (Pearl)
Ah, nagyon mérges vagyok a nővéremre! Tudta, hogy gömbhal érzékeny vagyok! Csak azért, mert elfordítottam a fejem, még nem jelenti azt, hogy bármit betehet az övébe! Mindketten ebben a testben élünk! Azt gondolta, nem veszem észre, de ennyire durva tüneteim még sosem voltak. Olyan sok kiütés jött ki, hogy el sem tudod képzelni! Úgy kezdődött, mint mindig, kicsit pikkelyes volt és viszketett. De aztán az egyik kiütés akkorára nőtt, hogy azt hittem lesz egy harmadik fejünk! Kettő is bőven elég, köszönjük szépen! Egészen addig be sem ismerte, amíg sikítozni nem kezdtem. Most beszélni sem akarok vele! A legrosszabb dolog abban, hogy Hydra vagy egy ikerrel, hogy össze vagytok kötve és sehova se tudtok menni egymás elől.

Április 20. (Peri)
Még nem bocsátott meg. Annyira mérges, hogy úgy döntött, középen kettéválasztjuk a szobánkat. Nem tudom ez hogyan fog működni. Először kicsit bántott a dolog, de kezdek izgatott lenni. Jó ok arra, hogy újradekoráljuk a szobát, és így mindketten a saját stílusunkban díszíthetnénk. A bútorokon osztoznunk kell, de ez a kis érintkezés fogja mássá tenni az egész helyzetet. Már eltoltuk az asztalt és az ágyat a szoba közepére egymásnak ellentétes irányban, így mindketten használhatjuk az ágy és íróasztal egy-egy felét. Ezután egy aranyszínű csíkot festettünk mindennek a közepére. Elosztottuk a megmaradt bútorokat a lehető legigazságosabb módon. Az én oldalamon van az ablak, mert én melegebb vérű vagyok, mint ő, de ez azt is jelenti, hogy övé az ajtó… ami kisebb probléma lesz, mivel minden alkalommal engedélyt kell kérnem, ha ki akarok menni vécére.

Április 20. (Pearl)
A szülői fejek nem igazán örülnek most nekem. 3-as számú szülő azt mondta, meggondolatlanul viselkedtem a kiütés ügy kapcsán, 4-es számú szerint pedig a szoba szétválasztása igazán ebihalas döntés volt. De 2-esnek meggyőződése, hogy nekünk kell meghoznunk a saját döntéseinket és talán jó is lesz, ha lesz egy kis saját légterünk… még ha csak a fejeinknek is. És most, hogy kész van a szoba, valami elképesztően néz ki. Az ő oldala kék és télizöld árnyalatú, az enyém fehér és szürkésfehér és festettünk egy aranyszínű csíkot is középre. Duplán bevásároltunk irodai szerekből, szóval én ülhetek az asztal bal oldalán, ő pedig a jobbon és írhatjuk végre a házinkat anélkül, hogy zavarnánk a másikat. Kétszínű paplant vettünk, de megcseréltük a színeket, az övé fehér, az enyém kék… sosem passzolhatnak eléggé! Peri ragaszkodott hozzá, hogy egy csipke baldachint rakjunk fel az ágy fölé. Sosem lehet elég szörnyes szörny.

Április 23. (Pearl)
Jéghideg koponyával ébredtem… mert Peri ellopta a takarót. Nem is csoda, mindig melegebb nálam. Be volt bugyolálva a kék ÉS fehér oldalával a paplannak, míg engem csak libabőr fedett. A kiütések végre elmúltak, így nincs okom mérgesnek lenni más dolgok miatt. Sokkal idegesítőbb volt, hogy minden kis szellőre elkezdett lengeni a baldachin és folyamatosan csikizte az orromat. SZÓVAL hideg és tüsszögés, és valószínűleg megfázás és még több tüsszögés. Nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy gondoltam. Kimerült voltam a próbán az alvás hiánya miatt, de nem tudtunk megállni… horror-ügyesen ment, míg Kala el nem kezdett kiabálni velünk. Ezek után Peri és én csöndben maradtunk és táncoltunk tovább.

Április 23. (Peri)
Kezdek belefáradni, hogy Kala mindig csak ugráltat minket! Ki éledt fel a halálból és nevezte ki főnöknek? Eszméletlen táncos, ezt nem is vitatom. De nem igazán a vezetőnk. Mi egy csapat vagyunk! De mindig csak őt követjük. Miért csináljuk ezt? Különösen furcsa, hogy Pearl mindig azt csinálja, amit Kala mondd neki, pedig sosem engedelmeskedik másoknak. Úgy értem a szülő fejeinken kívül, és néha a teljesítőképessége is elég halas. De ha Kala azt mondja neki, hogy ugorjon, meg sem kérdezi milyen magasra… csak csinálja, amilyen magasan tudja és húz magával engem is.

Április 25. (Pearl)
Ma Kala-val lógtunk. Jó volt, de megjegyzést tett minden halra, aki csak elúszott mellettünk. Nagyon sok szörnyet nem kedvel a zátonyon, úgyhogy különlegesnek érzem magunkat, hogy mi vagyunk a legjobb barátai. Peri-vel kibékültünk, a kiütéseim elmúltak, és már nem vagyok olyan mérges, mint voltam. Elúsztunk vásárolni és vettünk pár rettentően szép nyakláncot a szülő fejeinknek. Tényleg kitettek magukért, és hagyták az egész szoba átrendezős dolgot, anélkül, hogy beleszóltak volna. És rengeteg civakodást kellett hallgatniuk. Tudom, hogy néha keményfejű vagyok. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy itt vannak nekem. Ahogy Peri is.

Április 25. (Peri)
Elmentünk Kala-val ebédelni, de most  nagyon óvatosan választottam ki a kaját – csak hínársalátát és egy nyílt-tengeri kávét. Nem fogom elkövetni azt a kelekótya hibát még egyszer. Nem volt szép tőlem, hogy úgy kezeltem Pearl allergiáját, mintha semmiség lenne; pedig nagyon is szörnyű dolog. Az én érzéketlenségem miatt szenvedett. Már elnézést kértem, hogy ilyen butaságot csináltam, és úgy tűnik megbocsátott. Szerencsémre sosem vagyunk haragban túl sokáig – a sziszegése mindig erősebb, mint a harapása. Úton a plázába nagyon kellemes volt a társaság… és még Kala is szuper-aranyos lett. Nagyon jó kis délután volt.

Április 26. (Pearl)
Eltűntettük a csíkot a szobából – amúgy is csak vízfesték volt. És visszatoltuk az ágyat a régi helyére, jó messze az ablaktól, így ha Peri lelopja rólam a takarót, nem fogok teljesen átfagyni! Plusz letéptem azt az idegesítő baldachin izét. Megegyeztünk, hogy meghagyjuk a szoba mindkét színét, mert nagyon jópofa és átrendeztük a bútorokat, így sokkal jobban keverednek a színek. De ezeken kívül minden visszatért a normál kerékvágásba. Lehet, hogy néha veszekszünk vagy marakodunk, de nővérek ÉS legjobb barátok is vagyunk, és ezen soha semmi sem fog változtatni. Ahogy mondani szoktuk, talán nem látjuk egymást szemtől szembe, de mindig ott vagyunk egymásnak.

Forrás: Tomi fordítása / monsterhighfansite © 2016