"Naná, hogy szeretnéd elolvasni a naplómat...te kis senki"
Basic / Alap

Július 30.
Apuci találkozót szervezett nekem egy modellügynökségnél, de sajnálatos módon nem tudtam elmenni rá. Tegnap este valami borzalmasat ehettem, ugyanis ma reggel igen nyomorultul éreztem magam, ráadásul még egy kis pattanást is felfedeztem az arcomon. Azonnal hívtam a szolgámat egy sürgősségi kozmetikai kezelésre, aztán meg attól féltem halálosan, hogy a bőröm nem viselné el a levegőváltozást, ha kilépnék a penthouse-omból. Az egész eset nagyon sokkolt. Ennél már csak az volt rosszabb, amikor megtudtam, hogy az ügynökség az új reklámkampányhoz egy sokkal kevésbé csinos és irtózatosan tehetségtelen szörnyet választott.
Apuci felhívott, és nagyon ki volt akadva rám még akkor is, amikor elmondtam neki a helyzetem minden rémes részletét. Azzal fenyegetőzött, hogy idejön és személyesen fog elvinni a következő találkozóra, ha az ő szavaival élve "nem hagyom abba a királyi kincstár ellenszolgáltatás nélküli kifosztását". Az én érzékeny kis lelkem talán soha többé nem heveri ki ezt a kemény ütést.

Augusztus 12.
A holnapi szörnyünnepség előkészületei javában zajlanak. Minden modellügynök és minden topmodell meghívást kapott. A város legkitűnőbb belsőépítésze most végzi az utolsó simításokat a dekoráción, az étel-szerviz és a DJ holnap reggel érkezik, hogy mindent felépítsenek. Kibéreltem az egész emeletet, hogy elkerüljem a szörnyű nézeteltéréseket a szomszédokkal. Én leszek minden idők legkirályibb vendéglátója... Különb minden eddiginél és ezután következőknél. Uralkodom és a tündöklöm!

Augusztus 13.
Elérkezett a nagy nap, amikor végre törleszthetek egy kicsit Apucinak! Minden körülöttem forog! Körülöttem! Minden tökéletesen elő van készítve - a dekoráció, az étel, a zene. Ragyogok akár a Nap, és minden szörny engem akar isteníteni. Kivéve... Kivéve egy csapatnyi szörnymodellt, akiket nem hatja meg ez az egész. A kanapémon ülnek és egy könyvet bámulnak. Fogalmam sincs miért invitáltam meg őket, már azt is elfelejtettem, hogy a meghívottak közé tartoznak, de most már mindegy is. Akkor ismerkedtem meg velük, amikor a városba költöztünk. Úgy viselkednek, mint azok a lúzerek, akik a a húgom után koslatnak a Monster High-ban. Milánóba repültek ők is, és az ajánlatom ellenére, hogy lakjanak velem a penthouse-omban, ragaszkodtak a saját elképzeléseikhez. Később úgy határoztam, felkínálom nekik a tapasztalataim és vezetői képességem előnyeit. Csakhogy ők nem éltek a lehetőséggel. Nem, ők egyszerűen csak annyit akartak, hogy "lógjak" velük. Én! Most meg csak üldögélnek a kanapémon, és várjunk csak.. miféle könyvet is nézegetnek? Ré szellemére, az az évkönyvem! És ezek mind RAJTAM nevetnek, sőt, ujjal mutogatnak rám! Halálosan ciki! Hirtelen forogni kezd velem az egész terem. Elsötétül előttem minden és elvesztem az eszméletemet... Az hiszem elájultam, mert amikor felébredtem csend honolt és valami furcsa zajt hallottam... a takarítás hangját! Kitámolyogtam a szobámból és az előbb említett szörnymodellek segítettek a szolgáknak feltakarítani a buli utáni maradványokat. Mindenki más lelépett. Mindent tönkretettek - mindent! Üvölteni tudtam volna, de az annyira közönséges reakció. Inkább csendesen megkértem őket, hogy távozzanak, majd a szolgák úgyis befejezik a munkát. Nem álltak le vitatkozni velem, simán leléptek, de mielőtt az ajtó becsukódott, az utolsó modell, a rémisztően szőke hajú vérfarkas megállt és így szólt: "Én is a Fear Squad csapatom kapitánya voltam.. mindannyian nagyon élveztük a dolgot, hiába volt hétköznapi." Hétköznapi?? Én soha nem voltam hétköznapi egyén.

Augusztus 25.
Még mindig Milánóban vagyok, de útra készen állok a távozásra. Már tegnap el kellett volna hagynom a penthouse-t, de a szolgák, akiket Apuci küldött összepakolni, lassabbak, mint azok, akiket azért bérelt, hogy kicsomagoljanak a beköltözésemkor. Ré szellemére, csak 10 szobás a hely és én csupán 1 évre jöttem. Mentségükre szóljon, a lift elromlott és a 15 lépcsősornyi cipekedés eléggé lelassítja a folyamatot. Az egyikük viszont olyan vakmerő volt, hogy miközben velem beszélt, felemelte a tekintetét a földről. Micsoda arcátlanság! Meg akartam büntetni, de apuci megtiltotta nekem a szolgák fegyelmezését. Egy nap én leszek a királynő és ezt az esetet nem fogom annyiban hagyni!

Augusztus 26.
Mielőtt este leléptem, a sofőröm körbevezetett a szörnyű kis mauzóleumnál, ahol egy rakat modell zsúfolódott össze úgy, akár a zombik, hátha valaki "felfedezi" őket. Valami különleges búcsúajándékot szántam nekik, és bár általában ezt a szolgákra bízom, biztosra akartam menni, hogy valóban megkapják. Miközben felmentem a lépcsőn, hallottam, ahogy pletykálnak az ő kicsinyes módjukon, néhány általuk ismert, megbukott modellről. Azt hittem, a hozzászólásaik a témához kapcsolódóan tanulságosak lesznek, különösen azért, mert annak a valószínűsége, hogy ezek valaha a kifutóra lépjenek nevetségesen kevés. Bekopogtam az ajtón és vártam...hallottam egy szörnycsajt nevetgélni a mondandója közben: "Igen, de ami hiányzott belőle az a nagylelkűség, az aljassága helyett." "És ne feledkezzünk meg a sebezhetőségéről sem." - tette hozzá egy zombi. Tovább vihorásztak addig a pillanatig, amíg egy spanyol vízköpő, akinek a nevét már elfelejtettem, sápadt arcbőrrel - ami bizonyára családi vonás - végre kinyitotta az ajtót. A mauzóleumban olyan csend lett úrrá akár a temetőben, úgy elhallgattak, mint a sír és csak tátott szájjal bámultak. Soha nem múlik el az a hatás, amit az ilyen közönséges szörnyekre gyakorolok. Végül a vízköpő csak észbe kapott, miszerint én is ott vagyok, habár csak hosszas várakozás után. "Szia Nefera, azt hittük tegnap elmentél." "A királyi énem nem kötelez az eltervezett dolgok betartására." - válaszoltam. "Én ma este indulok, de előtte át akartam adni ezeket a meghívókat. Abba az étterembe szólnak, amit mindig emlegettél, hogy ott akarsz először vacsorázni a nagy áttörésed után. A legexkluzívabb hely jól tudod, és van egy asztal a nevedre foglalva egész estére. A földszinten vár egy autó a szolgálatodra készen, két óra múlva tálalják az első fogást. Ez elengedő idő arra, hogy szalonképessé varázsoljátok magatokat." Próbáltak köszönetet mondani nekem, de a hálájuk messze elmarad az én szépségemhez képest a maguk egyszerűségében. "Minden letudva." - mondtam, miközben elsétáltam a rám váró autóhoz. Később Apuci gépe felszállt, Milánó fényei pedig eltűntek a felhők ölelésében. A desszerten gondolkoztam, ők meg nevessenek csak, amíg lehet, ezek a szánalmas lúzerek vajon mikor engedhetnek meg maguknak egy ilyen asztalfoglalást?

Augusztus 31.
Számos megállás és néhány bevásárló körút után végre hazarepültünk. Nem látni a Holdat, de az ég tiszta. Apuci pilótája azt rebesgette, ma éjjel csillaghullás várható. Azura előjött a búvóhelyéről, hogy a kezemben gubbaszthasson, az ablakon keresztül akarta nézni a meteor esőt. Én untam az egész felhajtást, amíg ki nem szúrtam egy kis seregnyi csillagot, amik együtt hullottak ugyanolyan sebességgel. Aztán egy nagyobb és gyorsabb meteor bukkant elő a semmiből, összetörte a kis csapatot, majd elnyelte őket a sötétség. Ó igen, éppen hazafelé tartok, a húgom, Te, na meg a kényelmes életed egyáltalán nem vagytok felkészülve az érkezésemre.

"Csak olvasd el a naplómat és ígérem, szétszedlek az Üstökös érkezésének éjszakáján!"
Boo York, Boo York - City Schemes / Boo York, Boo York - Gazfickó, hős babák

Szeptember 22.
A haláli-spában időzöm. Kincset érő az a fajta kényeztetés, ami számomra szokványos. Semmi sem olyan irtózatosan fejedelmi, mint a mindennapos iszappakolás és holt-tengeri sós fürdőzés. A magam ura vagyok, ebből adódóan törődnöm kell magammal, mások számára lehetővé téve, hogy bálványozhassanak és szolgálhassanak.

Szeptember 23.
Apuci megörvendeztetett a legcsodálatosabb hírrel! Az én tiszteletemre fognak koccintani Boo York szívében. Részt veszünk valami furcsa hullókő izé számára rendezett rémisztően exkluzív gálán. A részletek nem fontosak. Ami a leglényegesebb, hogy jelen leszek a leggazdagabb és leghatalmasabb Boo York-i szörnyek társaságában. Vagy mondjam úgy, hogy ők lesznek az ÉN társaságomban? Felfedezték, hogy én vagyok a Múmia világ legértékesebb kincse, szóval nem kell fejtegetnem, ez az utazás mennyire fontos nekem.

Szeptember 25.
Kevesebb mint 1 hét múlva indulunk Boo Yorkba. Apuci ragaszkodik ahhoz, hogy a húgomat is magunkkal vigyük, ő viszont az egész Monster High-os halotti társaságát elhívta magával, akiket a barátainak nevez. És a fiúja! Rém unalmas. Nyilvánvalóan nekem kell majd összeállítanom a programlistát, de ez az út nem egy Cleo-féle dögunalmas kiruccanás lesz. Eképpen meghívtam Toraleit, hadd ólálkodjon a közelben. Ő mindig borzongatóan szórakozató, különösen, ha a karmait is kiereszti. Egyszerűen imádom, ahogy helyre teszi Cleot.

Szeptember 28.
A semmirekellő húgom és a hasonlóan béna barátai elmentek shoppingolni a plázába, új göncöket vásárolni a gálára. Úgy döntöttem velük tartok, hogy megnézzem, mit NE viseljek. Bármit is vesznek, automatikusan a giccs kategóriába kerül az én tökéletes ízlésemhez képest. Iszonyatosan nevetségesek. Komolyan, fogalmuk sincs arról, miként minimalizálják azokat a horrorisztikus kiegészítőket mint a méregfogak és szőrmék, ráadásul amiket szépségideálnak neveznek... Na persze nekem kifogástalan az alakom és hibátlan az arcom, szóval viselhetek bármit, káprázatosan mutatok benne.

Szeptember 30.
Ez kezd érdekes lenni! Még csak ma érkeztünk Boo Yorkba, de máris megismertem egy hasznomra való szörnycsajt. Szürke kisegér, édes és barátságos - de valami borzalmas. Mouscedesnek hívják és arról vinnyogott össze-vissza, milyen jól ismeri a várost és voltaképpen ő egy "hercegnő". Egy hercegnő! Mintha a patkány hatalom bármit is számítana. A lebilincselő mosolyommal üdvözöltem, és úgy tettem, mintha rettentően figyelnék rá, de igazság szerint a felsőbbrendű agyam máris azon elmélkedett, milyen módon tudnám hasznosítani ennek a kapcsolatnak a jövedelmezőségét. Addig viszont nem tudtam kiagyalni a tervemet, amíg később nem beszéltem Apucival...Találkoztunk Ptolemy-ékkel a fényűző tornyukban. Na, EZ egy hercegnőnek való rezidencia... egyszer meg kell szereznem. Később Apuci felfedte előttem a legfélelmetesebb titkot. Úgy látszik, ez a hulló kő izé valamilyen mágikus üstökös, és bármilyen fogadalom megkötése a Földre érkezésekor megmásíthatatlanná válik. Apuci és Ptolemy királynő azt remélik, Seth Ptolemy és én ígéretet teszünk családjaink egyesítésére, hogy mi legyünk a leghatalmasabb dinasztia a világon, de a tervnek van egy óriási bökkenője: engem ez hidegen hagy. Azonban amilyen okos hercegnő vagyok, kidolgoztam egy receptet az én dinasztia-tortámra, amit be is fogok kebelezni. A fő alapanyaga Cleo...kézben tartva Deuce-t. Szerintem itt az ideje, hogy az új patkány-cseléd BFF-emmel megejtsek egy telefont...

Október 1.
A villásreggeli lángoló siker volt! Azok a buta szörnyek soha nem jönnek rá, hogy mi ütött beléjük. És Deuce nem is lehetett volna jobb kígyóhajas báb, akit manipulálhatnék. A terv, miszerint a rémes húgom szakít a förtelmes barátjával egyszerűen fenséges.

Október 1, este
Lám, lám... Amikor Cleot sikerült rávennem a kedvem szerinti "Ígéret" szerzemény eléneklésére, betoppant Catty, aki úgy gondolta megváltoztatja a dallamot. Ha ez a kiscica azt hiszi, hogy romba döntheti a tervemet a tesómmal és a poéta sráccal kapcsolatban, tuti a folyóba hajítom. Szerencsére Apuci elszólta magát a múltkor, milyen erővel is bír a jó öreg üstökös kristály. Csak használnom kell a kristály szilánkot Catty és Seth ellen - valami igazán kifizetődőt érdemelnek -, hogy megkapjam, amit akarok. A részemről ez igazán nemes gesztus.

Október 2.
Soha ne bízd a múmia hercegnőt megillető munkát egy szeszélyes macskafélére. Jobban kellett volna tudnom, hogy bízzak-e Toraleiban. Mindent elrontott. Ahelyett, hogy Catty értékes tehetségét az ÉN előnyömre fordította volna, önző módon az egészet magáénak akarta. Szétvet az ideg. Ezt az árulást egyhamar nem fogom elfelejteni. Cleo és a nem túl elbűvölő kígyó-sármőr pasija kibékültek, a De Nile-ok még mindig csak De Nile-ok, miközben De Nile-Ptolemy dinasztiának kéne lennünk. Ez elfogadhatatlan. Karnyújtásnyira volt a hatalom, ami csak 1300 évente esedékes. Ha ilyen közel vagy ahhoz, hogy magadévá tedd ezt a hatalmas kincset, rémisztően nehéz visszatérni a rendes kis életedhez.

Október 4.
Újra itthon, újra itthon...A haláli-spában. Ahj. Nincs túl sok tennivalóm, kivéve, kiélvezni a nekem járó megszokott kényeztetést. Borzalmas visszatérni a rutinszerű iszappakoláshoz és holt-tengeri sós fürdőzéshez, miközben élhetném a luxus életemet folyékony-arany fürdők és arannyal dúsított arcpakolások kíséretében. De fenn kell tartani a látszatot, amíg új esélyt nem kapok a világuralom megszerzésére. Talán fel kéne hívnom az új barátomat, Mouscedest. Habár ő nem egy valódi hercegnő, de hihetetlen kapcsolatokkal rendelkezik Boo Yorkban. És még ott van az az új szörnycsaj is, aki mindenkit meglepett a feltűnésével az Üstökös éjszakáján. Biztosan vannak csillagközi összeköttetései. Ha már nem irányíthatom a leghatalmasabb várost, akkor talán megtalálom annak a módját, miként olyan helyen ragadjam meg a hatalmat, ami nem e-világi.

Forrás: Monster High magazin + saját fordítás / monsterhighfansite © 2015