"Ezerötszázkilencvenkilenc és háromnegyedik kötet"
Basic / Alap

Július 4.
Egy újabb remek nap, amiért érdemes élni. Na jó, ha pontosabban akarunk fogalmazni, ez egy pompás nap, amiért érdemes nem halottnak lenni. Szörnyen ki fogom élvezni!

Július 15.
Ma esett az eső, de legalább nem kellett annyi naptejet használnom, amíg a szabadban tartózkodtam. A kertemnek is jót tett. Hm... friss, vérvörös paradicsom, sárgarépa és saláta. Count Fabulous is imádja! Na nem a zöldségeket, inkább a rovarokat, amelyek az útjába akadnak. Egy denevér számára olyan ez, mint egy büfé, tele rovarszendviccsel.

Július 21.
Papa azzal lepett meg, hogy az idei tanévre megvette a ruháimat a suliba. Halálosan odavagyok a papáért, de azért 1599 év után illene már megértenie, hogy más is van a divat világában a halszálkamintás míderen és a koromfekete, kapucnis selyemköpenyen kívül. Legalább az idén rajta hagyta a címkéket, hogy mindent visszavihessek, és becserélhessem őket valami színesebb holmira.
Tényleg! Remélem, ez alkalommal egyetlen eladót sem harapott meg. Az mindig olyan rémesen kínos!

Július 26.
Ma új szomszédok költöztek mellénk, amit kissé furcsállok, a papa ugyanis meglehetősen ijesztően hat az emberekre, sőt őszintén szólva még a szörnyekre is.
Mrs. Jekyll és a fia, Jackson azonban totál lazának tűnik. Jackson Jekyll velem egykorú, na jó, igazából nem, de az én osztályomba fog járni. Ha majd ott lesz, beavatom a Monster High legrémesebb titkaiba.

Augusztus 7.
Koporsócseresznyés pitével leptem meg Jekyll-éket a kísérteties házavatójuk alkalmaból, amikor becsöngettem hozzájuk, Jackson nyitott ajtót. Hű! Ő ijesztően édes és rettentően cuki. Denevéreket éreztem a gyomromban miközben beszélgettünk. Fogalmam sincs, hogy mi, de van valami titokzatosság ebben a fiúban... Ez tetszik!

Augusztus 15.
Tegnap átjött Clawdeen Wolf. Átbogarásztuk a szekrényemet, hogy megváljak az ódivatú ruháimtól, és elajándékozzam a felesleges darabokat. Ez jó alkalom arra, hogy Clawdeennek is odaadjak néhányat. Neki hatalmas családja van, én pedig 1600 éve ruházkodom, úgyhogy önző volna a részemről, ha nem osztanám meg a gönceimet a legjobb barátnőmmel. Noha Clawdennek rettentően nagy a büszkesége, megoldottuk a dolgot. Miután összeszedett egy jóravaló kupacot, bekapcsoltuk a zenét és nekiálltunk a ruhapróbának. Olyan jól szórakoztunk, hogy a papámat is felébresztettük. Milyen rémisztő! El sem tudom hinni, hogy valaha a páncéling volt a menő. Annyira 15. századi. Természetesen Clawdeen tökéletesen mutatott benne.

Augusztus 17.
Jackson átjött ma este, hogy visszahozza a pités tálcát. Papa előttem nyitotta ki az ajtót és igazi Transylvania-i módon üdvözölte: "Jó estét. Mit tehetek Önért?"
Úgy éreztem végem van, de utána Jackson kölcsönkért egy kalapácsot, hogy cölöpöket verhessen be valahova. Papát eléggé felbosszantotta, falfehérré sápadt.
Jackson így szólt: "Megvagy!", majd papa visszanyerte a nyugalmát.
"Draculaura, látogatód van!"
Később papa valami olyasmit motyogott Jacksonról, hogy ő több, mint aminek látszik. Fogalmam sincs mit jelent ez, de Jackson édes, vicces, cuki és nem fél a papától. Tökéletes!

Augusztus 23.
Ma elmentem a plázába Clawdeennel kicserélni néhány ruhát, amit a papa vásárolt nekem. Amíg ott időztünk, találkoztunk Mrs. Steinnel és az új lányával, Frankie-vel. Frankie a mi osztályunkba fog járni, és az anyukája shoppingolni jött vele a sulira. Mrs. Stein irtózatosan aranyos, de a divatérzéke...hát, nem igazán aktuális. Muszáj volt Frankie-t kimentenünk pár óra erejéig és megmutatni neki az idei évszázad legmenőbb ruházati boltjait. Szenzációsan éreztük magunkat, a divatot Frankie Steinnek találták ki. Szerintem Clawdeen picit féltékeny is lett rá. Azt is felajánlottam Frankie-nek, hogy jelentkezzen a fearleading csapatba! Nagyon izgatott lett ennek hallatán, azt hiszem, remekül kijövünk majd egymással.

Augusztus 24.
Cleo De Nile rémisztően érezte magát miattam, mert ki kellett hagynom a reggeli fearleading edzést. De Count Fabulous megint molylabdát nyelt, és el kellett vinnem az állatorvoshoz. Leszidtam, amiért ilyen falánk volt, de annyira szomorúan nézett rám, hogy nem tudtam rá sokáig haragudni. Ha nem lesz vegetáriánus, kisebb dolgokat kell ennie mostantól, például szúnyogokat.

Augusztus 25.
Közeledik a rettentően várt Édes 1600. születésnapom, de ez azt is jelenti, hogy "A beszélgetést" is meg kell ejtenem a papával. Minden születésnapom idején sort kerítünk rá, és pár napig kellemetlenül is érzem magam utána. Így néz ki "A beszélgetés":
"Draculaura, nagyon toleráns vagyok veled a nappali órákat illetően, a koszos vérfarkas barátaidhoz illetve a boldogsághoz való ragaszkodásodhoz is. Viszont azt hiszem, ideje visszatérned a gyökereidhez, és felhagynod azzal a nevetséges ötlettel, hogy egy vámpír lehet vegetáriánus. Természetellenes, szörnyellenes, itt az idő, hogy újra az legyél, aki voltál."
Mindezt úgy, hogy ott áll előttem összekulcsolt karokkal, félelmetesen komolyan nézve rám.
Nagyon dühös lettem, és elmondtam neki, hogy ez az én életem és úgy élem ahogy akarom, ami csak további konfliktusokat szült. Adtam egy hatalmas puszit a papa arcára és megöleltem, olyankor mindig ellágyul a szíve és nem törődik egy évig a témával. Papa a legmenőbb szörny a világon, és tudom, hogy nehéz neki, de önmagamnak lenni a legjobb dolog és már soha nem leszek olyan mint régen.

Augusztus 29.
Jackson Jekyll ma elhívott sétálni, ami rémisztően jó volt addig a pillanatig, amíg nem kérte, hogy harapjam meg őt. Azt hittem csak viccel, de teljesen komolyan gondolta. Amikor megkérdeztem, hogy miért szeretné ezt, azt mondta, hogy nem akar az egyetlen ember lenni a Monster High-ban, és ha ő is vámpír lesz, tudunk együtt lógni. Nagyon édes volt ez a gondolata, de elmeséltem neki, hogy miért lettem vegetáriánus és, hogy emiatt nem haraphatom meg őt. Csalódott volt, de hozzá tettem, hogy azért mert ember, nem gátolja meg azt, hogy közénk tartozzon, és ne tudjunk együtt lenni. Úgy tűnt, ettől jobban érzi magát, de azt hiszem nem adott le a megharapós tervéről.

Szeptember 1.
Épp most fejeztem be a hírlevelem megírását a V.A.M.P.-nak, azaz a "Szorgalmazzuk a Húsmentes Fehérje étrendet a Vámpíroknak" részére. Tettem bele pár receptet, egy rövid történetet és egy kis költeményt. Szerintem nagyszerű szervezet, habár idáig én vagyok az egyetlen tagja. Elküldtem egy másolatot a papámnak is, aki bekarikázta a helyesírási hibákat és visszaküldte nekem. Nos, legalább ő figyelmesen elolvasta, hogy megtalálja azokat a bizonyos hibákat!

Szeptember 5.
Clawdeen Wolfék mindig tartanak egy nyárvégi barbeque partit, amire mindig meghívnak engem is, hiába nem jönnek ki egymással a családjaink. Mióta Clawdeen és én a legjobb barátok vagyunk, mindig kapok meghívót. Persze ők mind ragadozók, úgyhogy viszek magammal saját élelmet. De nem ítélnek el engem...annyira...a tofu dogjaimmal és vega burgereimmel. Ebben az évben Jacksont is elhívtam magammal, aki szerintem remekül érezte magát, főleg mert Clawdeennek hatalmas a családja és ő is eléggé beleillik a közegbe.

Szeptember 6.
Bármennyire is szuper volt a tegnapi főzőcskézés, sajnos ez volt a jele annak, hogy véget ért a nyár és kezdődik a suli. Úgy értem nincs semmi bajom a sulival és imádok a barátaimmal lenni minden nap, de semmi sem olyan, mint a nyár és az a szabadság, hogy bármikor csinálhatom, amihez épp kedvem van.

"Ezerötszázkilencvenkilenc és háromnegyedik kötet...és 7/8"
School's Out

Dátum nélkül
Megjegyzés önmagamnak,
Ha egy kis éjszakai nassolnivalót keresel - Ne apa oldalán keresgélj a hűtőben!
Őszintén szólva, szerintem néhány házhoz szállított kajája hetek óta ott rejlik.

Szeptember 15.
Ma "szakítottam" Jackson Jekyll-el...egészen pontosan soha nem is randiztunk hivatalosan, ami azért jó lett volna, de akármikor szóba került a téma, eltűnt mint a kámfor és nem is jelentkezett. Nem is hívott. Másnap mindig nagyon édes volt és sajnálkozó, viszont egyszer sem emlékezett arra, hogy miért is felejtette el a randikat. Az utolsó szög a koporsóban az volt, amikor nem jelent meg velem egy partin.. úgy éreztem magam, mint az egyetlen sírkő a temetőben. Végül táncoltam a félelmetesen cuki DJ-vel, Holt Hyde-dal, aki teljesen úgy viselkedett, mint aki ezer éve ismer, és én is úgy éreztem, hogy korábban már találkoztunk valahol. Jackson és én barátok maradtunk, de néha elmorzsolok néhány könnycseppet.

Szeptember 25.
Elmentünk a strandra Frankie-vel, Clawdeennel és Clawddal, hogy megnézzük Lagoonát szörfözés közben. Gyönyörű nap volt, végre kitörhettem a napsütésbe, bár vittem magammal a magas faktorszámú naptejemet is. Rettentően ragadós mint a méz és egy valódi homok mágnes, szóval az a legjobb ha a a törölközőn maradok, másképp úgy néznék ki mint egy homokvár. Na jó, mégis megéri a sok bosszúságot mert az egész napot a strandon tölthetem.

Szeptember 30.
Sokáig fenn maradtam, hogy elolvassam az új novellát egy vérfarkas lány és egy vámpír fiú tiltott románcról...mintha ez megtörténhetne valaha is...de annyira édes volt és tragikus, egyszerűen nem tudtam letenni. Nem is ébredtem fel az ébresztőmre, majdnem elkéstem a suliból, ami persze azt is jelentette, hogy nem volt időm rendesen kisminkelni magam. Szerencsére Ghouliával előbb összefutottam, mint a többiekkel és segített nekem helyrehozni a dolgot, szóval nem kellett úgy bemennem az első órámra mint egy élőhalott bohóc...Na nem mintha bármi baj lett volna azzal.

Október 1.
Kitöltöttem ma egy kvízt, ami választ ad nekem arra, milyen szörny is vagyok valójában - minden szörnycsaj kíváncsi erre - ami persze furcsán hangzik, hiszen e-nélkül is tisztában vagyok vele. Amúgy olyan kérdések voltak a kvízben, hogy mi a kedvenc törzshelyed, a kedvenc ételed, inkább halott vagy halhatatlan lennél, futnál, csoszognál vagy repülnél? Miután kitöltöttem, hátralapoztam a végeredményhez:
Gratulálunk! Te egy erdei nima vagy! Kedves, tisztelettudó és imádod a napsütést és a természetet. A természetben kell kialakítanod az otthonod, ahol élvezheted a erdei állatok társaságát, amiktől egyáltalán nem riadsz meg.
Megosszam a hírt a papával? Haha..inkább nem :)

Október 7.
Clawd és Spectra nagyon összevitatkoztak napközben, és akkora felhajtás keveredett belőle, hogy behívták őket Headmistress Bloodgood irodájába. Szerintem még soha nem láttam Clawdot mérgesen vagy Spectrát álszentkedni, de egyikük sem volt vevő a beszélgetésre miután kijöttek HH dolgozójából - még velem sem! Clawdeen szerint történt valami Cleo és Clawd között, de fogalmam sincs honnan szedte ezt az összeköttetést. Most Clawdeen haragszik Cleora. Megint. Ez nagyon szomorú, mivel úgy tűnt, kezdik elviselni egymás társaságát.

Október 12.
Tudom, hogy sok szörny nem szeret esszét írni a szörnyörökségéről, de szerintem ez írtózatosan szuper! Először is megírom a forgatókönyvet a halhatatlanságomról, ami jól jön majd a harmadik felvonáshoz, másrészt lehetőséget ad arra, hogy összegezzem a dolgaimat. Kezdve azzal, hogy papa jóval idősebb annál, mint amit a szörnyek el tudnának képzelni. Ő már abban az időben is vámpír volt, amikor a tóga volt a divatos viselet..úgy örülök, hogy a papa már nem veszi fel azokat a rongyokat. Aztán ott a személyiségazonosság-lopásos történet, amikor béreltük a kastélyunkat Transylvániában. Egy ál-szörny a papának adta ki magát. Most készítenem kell a halotti bizonyítványomról egy másolatot, hogy bebizonyítsam, valóban annyi idős vagyok mint amennyinek mondom magam, néhány szörny szerint kapcsolatban állok azzal a kamugéppel. Ami a csalót illeti, a denevérei felvitték a dolgát, de nem a jó értelemben. Papa úgy behálózott engem és a mamát a történet legvégén mint még senki más, és mivel vega vámpír vagyok, spórolni fogok a filmemre, amit rózsaszín-fehérben fogok rögzíteni. Hát nem rémisztő?

Október 16.
Clawdeen az elmúlt 3 napban kihagyta a Mad Science tesztet, a suli táncot és a vegyél egy cipőt és kapsz mégegyet akciót a plázában. Frankie-vel éreztük, hogy valami nincs rendben, mivel Clawdeen nem reagált az sms-einkre vagy a leveleinkre. Végül Clawd mutatott egy fotót amit Clawdeen-ről készített az iCoffinjával. A haja...hát...nem e világra való. Clawd azt mondta, nem tudta helyrehozni a dolgot és kénytelen volt a "ctrl+alt+delet"-et alkalmazni az új elektromos ollóival. Azt mondta teljesen depressziós és az összes tükröt a fal felé forgatta, még csak nem is morgott Howleen-re, amiért kölcsönvette a ruháit. Azt javasoltam, hogy mi is borotváljuk le a hajunkat, de Frankie emlékeztetett rá, hogy milyen gyorsan is nő Clawdeen haja, szóval mi jóval tovább lennénk kopaszak, mint ő. Így jött az ötlet, hogy menjünk el a plázába és vegyünk Clawdeen-nek egy félelmetes divatkatasztrófai csomagot, hogy felvidítsuk ahelyett, amit korábban terveztünk. Persze magunknak is vásároltunk egy-két dolgot.

Október 25.
Úgy volt, hogy a tegnap estét a csajokkal töltöm, de mégsem jött össze. Próbáltam Clawdeennek elmagyarázni, hogy mi is történt, viszont nem voltam rá képes. Nagyon megharagudott rám, mert én mindig mindent elmesélek neki. Úgy gondolta valamit eltitkolok előle, ami részben igaz, de még nem voltam biztos abban, hogy ezt bárkinek is el akarnám mesélni. Úgyhogy írtam egy verset a történtekről. Nem tudom miért könnyebb számomra az érzéseim kifejezése költemény formájában, de néha csak így megy. Felolvastam Count Fabulousnek, aki mindig kimegy a szobából amikor elérzékenyülök, de most a földre szállt és adott nekem egy kicsi denevér ölelést miután végeztem.

*vers*

A legjobb dolog a költészetben az, hogy nem kell epikusan kifejezni az érzelmeidet. Most el kell csodálkoznom azon, "vajon Ő is azt érzi, amit én?".

Sweet 1600. / Édes 1600.

November 21.
Aggódom a jogosítványvizsgám miatt. Az írásbeli része egyszerűnek tűnik, de a forgalmi az, amitől icipicit parázom. Papa elvitt gyakorolni, de valami miatt mindig nagyon felidegesítette magát és folyton "DRACULAURÁZOTT", miközben trappolt az anyósülés padlóján. Az én álom Édes 1600. születésnapi ajándékom egy sportos, fekete-rózsaszín kétüléses kabrió, úgy Count Fabulous is tud repkedni kívül-belül. Na az teljesen levenne a vámpírfogamról!

December 17.
Papa és én sétáltunk egy nagyot az éjjel, szuper volt vele lenni. Arról beszélgettünk, milyen jó lenne elrepülni Transylvániába egy családi összejövetelre, vagy csak ellátogatni az Északi-sarkra télen, amikor nincs napfény októbertől márciusig. Az egyetlen probléma, hogy hamar megfázom úgyhogy kölcsönözöm kell egy rettentően meleg felszerelést Abbey-től az utazásra. Imádok a papával lenni. Mostantól sokkal több időt fogok vele tölteni.

Február 3.
Az Édes 1600. szülinapi partim fantasztikus lesz. Az összes barátom részt vesz rajta. Holt Hyde pörgeti majd a legforróbb lemezeket, amivel minden szörnyet a táncparkettre csal. Természetesen lesznek gyilkosan vega kaják és irtózatosan édes torta is. Azt hiszem, elmegyek a plázába a hétvégén, hogy vásároljak valami haláli ruhát az alkalomra, amiben döglesztően lenyűgöző leszek. Valamilyen fekete-rózsaszín csipkésre gondoltam. Clawdeen megígérte, hogy megcsinálja a sminkemet, szóval nem kell aggódnom a tükrös problémám miatt, ráadásul hatalmasra tupírozott hajat akarok a nagy napra, oké? Clawd lesz a hajmeresztő partnerem, aki megfogadta, hogy nem fog pizzát enni a partim napján, mivel tudja, hogy nem bírom a fokhagymát. Félelmetes buli lesz.

Art Class - Művésztanonc

Óra leírás: A művészeti műterem természetesen azzal a céllal működik, hogy megismertessük a diákokat új technikákkal és médiumokkal a kreatív kifejezés terén, különösen belemélyesztve karmainkat a lexikális tudásba. A hallgatók kötelesek benyújtani a végső projektjüket az éves Monster High Művészeti Fesztivál kiállítására.

Ez valami rettenetes. Önarcképet szeretnék csinálni projektként, de mégis hogyan tudnám megvalósítani, ha nem látom a tükörképemet? Gondolom, elhozhatnék egyet az otthoni portréim közül, de az olyan lenne, mintha más művészek munkáit másolnám le. Fenébe…

Azt hiszem, mégis egy másik festmény alapján fogok festeni. Egy 18. századi Scaris-ból származót választottam. Emlékszem, a festő egy vörös bundájú és bevágott fülű vérfarkas volt, nagyon heves természettel, aki imádott virágokat és csillagos égboltot festeni.

Elkészültem, de még mindig nem vagyok benne biztos, hogy hasonlít rám. Rettenetesen elkeserítő… jaj… talán azt kellene lefestenem, miként érzek, nem azt, ahogy kinézek; mióta teljesen tisztában vagyok az érzéseimmel, nem lesz nehéz feladat.

Talán mégis nehéz lesz. Clawd lemondta a ma esti randevúnkat, mert tanulnia kell a hülye alkalmassági tesztjére. Majdnem sikerült kifogynom a Nyúlós Fekete Szempillaspirálomból. Pfffftttt, akkor csak az osztálytársaimat festem le. Ez majd megmutatja neki. Oké, nem fogja, de talán jobban érzem majd magam tőle.

Ez egész jó! Szerintem egy kis csendéletet is beleviszek. Ooo, Abbey láncfűrésze!

Kaptam Clawd-tól egy szív alakú festő palettát, hogy „a szívem mélyéről” alkothassak. Annyira aranyos, megfájdulnak tőle a vámpír-fogaim. Azt hiszem itt az ideje ismét az önarcképen dolgozni.

Monster Exchange - Szörnycsereprogram

Június 6.
Elvesztettem az útlevelemet. Mondjuk az „elvesztettem” nem a jó szó, inkább csak nem találom. Legalább jobban érzem magam attól, hogy olyan helyen van, ahova nem szoktam tenni, minthogy ténylegesen elveszett, mert ha „nem találom”, akkor keresés közben bármelyik pillanatban meglehet, viszont ha „elveszett”, akkor rettenetesen kicsi az esély, hogy valaha is megtalálom. Még nem jött rám a pánik. Remélem, még van időm megtalálni, mielőtt Shibooya-ba megyek. Clawd szerint igényelnem kell egy újat, de akkor be kellene ismerem, hogy valóban elvesztettem, ahelyett, hogy csak nem találom. Már hallom is Aput. „Draculaura, totálisan felelőtlen dolog volt tőled elveszíteni egy ilyen fontos dokumentumot.” Na, jó, talán nem mondaná a „totálisan” szót, de a mondat többi része kristály tiszta. Megpróbálom eltitkolni előle, ami most, hogy külföldön van, sokkal könnyebb lesz…az útlevelével, amit nem vesztett el.

Június 13.
Még mindig a cserediák tájékoztató órán vagyok. Csak tettettem, hogy jegyzetelek, ami boldoggá teszi Mr. D’eath-t. Így attól is megkímélem, hogy ismételnie kelljen saját magát, ami azt jelenti, hogy nem fog olyan sokáig tartani az óra. Ha valóban jegyzetelnék, ezeket írnám le:

1. Ne veszítsd el az útleveledet. Ez egy fontos irat, és a te felelősséged, hogy magadnál tartsd.
2. Egyszer Mr. D’eath elvesztette az útlevelét és sosem lehetett cserediák, így az Apja cipőboltjában kellett dolgoznia, ahelyett, hogy megnézhette volna az Eiffel Terrort.
3. Ne veszítsd el az útleveled.

Sokkal többet is kihozhatnék magamból ezen az órán, ha nem jutna mindig eszembe. Denevérek! Tudom, hogy valahol lennie kell. „Persze, hogy valahol lennie kell Draculaura, a dolgok nem válnak csak úgy köddé.” Oh, igen? Mi van Invisi Billy-vel? „Oké, Invisi Billy-n kívül.” Lagoona megint horkantott. Ismerem ezt a horkantást, olyankor csinálja, amikor a nevetésből tüsszentést akar csinálni. Bárcsak mellette ülhetnék, hogy én is halljam, min nevet, de Mr. D’eath nem engedi többé, hogy egymás mellé üljünk, mert állítólag „rendbontók” vagyunk. Annyira nem fair, és Lagoonának most bátorításra lenne szüksége. Már most hiányzik neki Gil, pedig még el sem utazott. Nekem is hiányozni fog Clawd, de a mi kapcsolatunk teljesen más, mint az övék. Beszélnem kellene a szörnycsajokkal, hogy dobjunk össze nekik valami különlegeset. Ah, Mr. D’eath megint előről kezdi a dolgokat. Komolyan? Már megint az útleveles incidens? Már felfogtam… csak kívánhatom, hogy elveszett volna… illetve nem találom… ahj.

Június 15.
Átmentem Clawd-hoz vacsorára. Jól éreztem magam. Az Anyukája mindig odafigyel, hogy olyan ételt csináljon nekem, amiben nincs hús. Ma tészta volt scarimara szósszal. Húsgombócokat is készített, de persze azokat kihagytam. Wolfék mindig úgy bánnak velem, mintha én is a családjuk része lennék, és ez nagyon különleges érzés. Erről megint Lagoona jutott eszembe, és az, hogy még egy ilyen egyszerű kis vacsora megszervezése is mennyire nehéz nekik. Miután befejeztük a vacsorát, Clawddal elmentünk sétálni. Még ha ideges is volt attól, hogy elutazom, nem mutatta ki. Más szörnyek talán úgy vélnék, ez egy rossz jel, de szerintem valami sokkal jobb. Túl kevés hely van a kapcsolatunkban a drámáknak, szóval örülök, hogy nem hozta fel. Ha már a drámánál tartunk, meséltem neki az útlevelemről. Clawd felhorkantott, de nem azért, hogy a nevetésből tüsszentést csináljon. Ez egy „aggodalmas horkantás” volt, amiből kiderül, hogy a probléma eljutott a tudatáig és épp kiutat keres onnan, anélkül, hogy az parancsnak hangzana. Clawd az utasításokat ugatással szokta közölni. Gondolom, ez jár azzal, ha te vagy a foci és a kosárlabda csapat kapitánya is. „Szerintem csináltatnod kellene egy újat”, mondta. „Ha most elmész a hivatalba, még időben megkapod. De, ha vársz, akkor nem. Clawdiával is ez történt, mielőtt elment volna Londoomba. Olyan volt, mint egy kiadós agyarfájás.” Mondtam neki, hogy letölteném a papírokat és ki is tölteném, de még most sem akarom beismerni, hogy tényleg elhagytam. Kíváncsi vagyok, van-e „nem találom” rubrika a papíron. Tudom, hogy totálisan butaság így folytatni, de nem akarom feladni, amíg meg nem találom.

Június 25.
Nem volt nehéz rávenni a szörnycsajokat, hogy viselkedjenek úgy, mint a fodrászok és a sminkesek. Nem volt nehéz rávenni Cleo-t, hogy elkérje az Apukájától a limuzint. Nem volt nehéz rávenni a fiúkat, hogy testőröknek öltözzenek. De halálosan nehéz volt rávenni Gilt, hogy belemenjen. „Én ezt nem akarom,” mondta. „Kudarcba fog fulladni és akkor mindketten csalódottak leszünk.” A végén bele kellett avatkoznom. Gil azt hitte, hogy videojátékozni megy Deuce-hoz, de nem így történt. Amikor lejött a pincébe és meglátott minket, ahogy ott ülünk, Deuce felé fordult és így szólt: „Tudtam, éreztem, hogy ez csapda.”. Deuce válaszolt, „Simán kővé is dermeszthettelek volna, de inkább te legyél mérges, mint Lagoona.” Beletelt egy kis időbe, de előálltunk egy tervvel… néhány nekifutásra… és beleegyezett. Egész úton kész idegroncs volt, de mikor odaértünk, defekt, motorhiba, űrlány invázió vagy Heath Burns incidens nélkül, már annyira izgatott volt, hogy alig bírt a limuzinban maradni, mire kihívtuk Lagoonát. Csodálatos napot töltöttek együtt és ennek mi is a részesei voltunk. Totálisan tökéletes.

Június 27.
Már nagyon közel voltam ahhoz, hogy beismerjem, tényleg elhagytam az útlevelem, de úgy döntöttem segítségért folyamodom. Áthívtam Clawdeent, Frankie-t, Ghouliát, Abbey-t és Cleot pizsama bulira/útlevél vadászatra. Elképzelhető, hogy nem említettem az útlevél vadászatot, mielőtt felbukkantak, de a csajok szerint valóban nem. Mostanában annyira stresszes vagyok, hogy kinézném magamból, hogy elfelejtettem. Frankie a segítségemre sietett, amikor a zúgolódás kezdett elmérgesedni. Szerinte nevezhetnénk kincsvadászatnak, így szórakoztatóbb lesz. A többiek már nem voltak annyira meggyőződve erről, de Frankie egy vérfarkast is meg tud győzni, hogy fusson végig egy tövisekkel teli mezőn mezítláb. A feje tetejére állítottuk a szobámat – szó szerint; Abbey nagyon erős. Cleo tudni akarta, mikor használtam utoljára, és azt hiszem, amikor Scarisba mentünk. Nem igazán volt szükségem rá, amikor a „Vámpír Királynő” ügy zajlott Erdélyben. Cleo szerint elképzelhető, hogy a bőröndömben hagytam, úgyhogy mind fejest ugrottunk a szekrényembe. Apu áthúzta a villanyvezetékeket, ami sokkal könnyebbé teszi a keresgélést és a szekrényemnek legalább már nincs füst szaga. Minden bőröndömet végignéztük, amit az útra vittem; és ez eltartott egy darabig, de egy régi croissant-on kívül semmit sem találtunk. Vissza kellett fognunk Abbey-t, nehogy megegye, amitől nagyon zsémbes lett. Nem mintha a többiek ekkora már nem lettek volna zsémbesek. Ghoulia, aki a földön feküdt, észrevett egy polcot, amit eddig a bőröndök eltakartak. „Arra a dobozra nem az van írva, hogy ’Útlevelek’?” Abbey felnyúlt érte és levette a dobozt. Frankie kinyitotta és előhúzott egy útlevelet. „Draculaura, ez már 60 éve lejárt.” Abbey letette a dobozt a szoba közepére és mind elkezdtük bogarászni őket. Cleo így szólt, „Ez 30 éve járt le, és mégis mi a búbánat volt a hajaddal ezen a képen?!” Ez egy stádium volt. Ghoulia átfutotta a nála lévőket. „Csak 15 éve járt le.” Clawdeen hirtelen felugrott egyel. „Megtaláltam és ez csak… KÉT HETE járt le!” Két dolog jutott eszembe, amíg a többiek teljesen kiborultak. Az első, hogy „csak nem találtam, nem pedig elvesztettem”, és a második, hogy „szerencsére már beadtam a kérelmet egy új útlevélre.”

Collector's Edition - Gyűjtői Draculaura

Előszó
Draculaura talán az egyik legkészségesebb szörny a Monster High-ban, olyan őszinte módon, ahogyan csak egy igazán kedves személy tud. Ennek ellenére rengeteg dolog van vele kapcsolatban, ami ismeretlen, főleg a korábbi élete. Amit tudunk, hogy nyilvántartást vezetett naplók formájában, amióta vámpírrá változott.

Az összegyűjtött naplói latinul íródtak, a gyermekkori nyelvén. Amikor először közelítettük meg Draculaurát, hogy bevegyük ebben a projektbe, megkérdeztük, hogy lefordíthatunk és kinyomtathatunk-e pár bejegyzést. Draculaura válasza egyértelmű volt, amikor könnyek közt hagyta el a megbeszélést. Elég kellemetlenül végződött számunkra, hogy találkoznunk kellett az Apjával, aki tudni akarta, mi bosszantotta fel a lányát. Normál körülmények között az impozáns jelző nem megfelelő Draculára, viszont a legendásan mérges már annál inkább.

Végül meg tudtuk magyarázni, mit szerettünk volna, és meggyőzni, hogy Draculaura felzaklatása volt az utolsó dolog, amit bármelyikünk szeretett volna. Miután meghallgatta a mondanivalónkat, azt mondta, beszél a lányával, de a végső döntést mindenképp Draculaurának kell meghozni, és ha a válasz nem, sosem hozhatjuk fel újra a témát. Nem volt semmilyen vita a teremben, miután elment, mindannyiunknak szüksége volt egy kis szünetre.

A következő megbeszélés Draculaurával már sokkal kellemesebb élmény volt. Bocsánatot kért azért, ahogyan legutóbb távozott és elmagyarázta, miszerint annak a gondolata, hogy ezeket a korai éveket másokkal is megossza elég felkészületlenül érték. Engedélyezte, hogy elolvassuk a naplókat, de ő mondhatja csak meg, hogy miket használhatunk fel. Természetesen nekünk is ez volt a vágyunk mindvégig. Nemsokára, legnagyobb meglepetésünkre, a saját naplói mellett adott egy példányt az édesanyjáéból is… az emberi édesanyjáéból.

Draculaura kérésére beleegyeztünk, hogy az édesanyja feljegyzéseit csak arra használjuk, hogy létrehozzunk egy történelmi szálat Draculaura életéből és élőhalottságából. Talán egy nap alkalmunk nyílik megosztani a teljes bejegyzéseket, mivel a nő csodálatos karakterisztikája, ereje és kegyes tulajdonságai a lányában is megmutatkoznak.

- A MH csapata

Részletek Camilla naplójából
Dracula – a sárkány fia – egy ősi vámpír, kinek létezése megelőzte az állítólagos inspirációt, a 19. századi erdélyi uralkodót, III. Vladot, majdnem 1500 évvel. Feljegyzéseket találtak egy Cézár seregeiben szolgáló román ezredestől, név szerint Dracóról – a sárkány latin megfelelője – akit csak egy különleges légió parancsnokaként emlegetnek, melyet Cézár a gallokkal szemben vetett be. Meglehet, feljegyzésekben csupán egyszer említették meg a történelem során, de Draculaura mindig ezt mondja az Apjáról: „Úgy értem, már akkor vámpír volt, amikor a tóga még divatosnak számított… nagy szerencse, hogy már nem hordja őket.”

• Draculaura édesanyját Camillának hívták. Egy román katona vette el, kit Gaius-nak hívtak és ük-ük nagyapja, Trajan szolgálta és barátságával ajándékozta meg Dracót/Draculát.
• Gaius egy csata során vesztette életét, magára hagyva a várandós Camillát.
• Egy éjszakán Dracula meglátogatta Camillát és felajánlotta, hogy gondoskodik róla és hamarosan születendő gyermekéről, hisz nagyapai kötelessége.
• Camilla elfogadta, és a gyermek Dracula házában született meg. Jótevőjük tiszteletére Draculaurának nevezték el.
• Dracula székhelyét a román Dacia tartományba költöztette át, mai nevén Romániába.
• Draculaura kedves és boldog gyermek volt, aki még a sötétben és a ház legborongósabb pontján is bájos tudott maradni. 
• Camilla nem félt Draculától, és nagyon hamar a ház vezetőjévé vált, mindennapi ügyeit intézve. Bízott benne és még szerelembe is esett, bár Camilla megtagadta, hogy vámpírrá változtassa.
• Dracula elutazott munkaügyben Rómába. Míg távol volt, pestis söpört végig a tartományon. Draculaura és Camilla is betegek lettek, Draculaura nem sokkal Camilla halála után kapta el. Dracula tanácstalan volt. Nem akarta elveszíteni Draculaurát is, ezért nem is hagyta, hogy ez bekövetkezzen.

Részletek Draculaura naplójából – Latinról fordítva

407 Febuarius 14.
Egész héten tombol a vihar. Azt reméltem, legalább a szülinapomra kisüt majd a nap, de nem úgy néz ki. Még a hó is jobb lenne, mint az eső, legalább akkor kimehetnék. Megmondtam édesanyámnak, hogy úgy érzem, mintha örökké be lennék zárva ebbe a kastélyba. Anya szerint minél többször mondok ilyet, annál jobban túlreagálom a helyzetet. Azt is említette, hogy minden napot meg kellene becsülnöm, mert az élet túl rövid. Majdnem azt mondtam, „a spekuláns Draculának nem”, de mégsem tettem. Nem hiszem, hogy tudja, hogy én tudom, hogy vámpír. Mintha számítana bármit is. Többet törődöm azzal, hogy hogyan lett vámpír és ilyen zsémbes, mintsem azzal, hogy ki is ő. Anyám szerint nem zsémbes, csak komoly, és azért komoly, mert rengeteg dolog jár a fejében, ami könnyelműséget vagy gondtalanságot eredményez. Biztosan igaza van, de nem hiszem, hogy véget érne a világ, ha évente egyszer vagy kétszer abbahagyná a zsörtölődést. Mikor reggel felkeltem, egy gyönyörű selyem tunika várt a szobámban. Aranyos pirosas színe volt és gyengéd virágokkal volt hímezve. Anya azt mondta Draculától van. Szerinte szürkületkor kellene viselnem és talán a morcosságát szemöldökráncolásra javíthatnám ezzel.

410 Maius 10.
Találkoztam egy fiúval lent a folyónál, amikor vadvirágokat gyűjtöttem. Beletettem őket egy kosárba és elvittem Édesanyámnak, mert szereti őket. Girlandokat és koronát fontunk belőlük, majd illatuk az egész palotát megtöltötte, de vissza a fiúhoz. Azt mondtam, fiú… de a „fiú” nem a legmegfelelőbb szó rá. Az árnyékokban bujkált a folyó túloldalán és engem figyelt. Úgy tettem, mintha nem vettem volna észre, azt remélve, hogy kijön, de nem így lett. Végül megszólítottam: „Miért nem jössz ki, hogy láthassalak?” Nevetett. „Nem hiszem, hogy az jó ötlet lenne. A kastélyban laksz?” Igennel válaszoltam és megkérdeztem, a faluban lakik-e. Ettől csak még jobban nevetett. „Nem hiszem, hogy szívesen látnák ott a fajtámat.” Meg akartam kérdezni, mit értett ez alatt, amikor farkasokat hallottam üvölteni nem messze. A nap már kezdett eltűnni a dombok mögött és az árnyékok nagyobbra nyúltak. Mondtam neki, hogy haza kellene mennie, mielőtt besötétedik és a farkasok közelebb jönnek. „Nem félek a farkasoktól,” válaszolta. Megjegyeztem, hogy milyen bátor. A farkasok megint rákezdtek, most úgy hallatszott, mintha a folyó túloldalán állnának. Felugrottam és rájöttem, hogy a fiú volt. Megint nevetett. Megmondtam neki, hogy nem vicces ijesztgetni az embereket. Bármit is akart mondani, az már morgásba fajult és láttam, ahogy elfut a növények takarásában. Megfordultam és Dracula ballagott felém mogorvábban, mint általában. „Azonnal vissza kell térnünk a palotába, itt nem biztonságos.” Attól tartok, ez volt az utolsó alkalom, hogy egyedül jöhettem a folyó közelébe.

Forrás: saját fordítás és Tomitól kapott anyagok (Art Class, Monster Exchange és Collector's Edition) / monsterhighfansite © 2016