Monster Exchange / Szörnycsereprogram

06.01.
Egész Monster Picchuban csak egy olyan hely található, ahol méretemben megfelelő cipőket tudok vásárolni, és amikor ma elmentem oda, az összes lábbeli kámforrá vált. Bementem az üzletbe és kiderült, hogy a boltot eladták. Hangot adtam nemtetszésemről az üzlet tulajdonosának, Senor G-nek, aki éppen a hátsó szobában takarított. "Sajnálom senorita, de nyugdíjba vonulok a tengerpartra, hogy közelebb lehessek az unokáimhoz és minden nap horgászhassak." Megkérdeztem, hogy ugye az új tulajdonosok is árulnak majd cipőket, de azt felelte, GYERTYÁKKAL fognak kereskedni! Mostantól lehetőségem lesz beszerezni az összes rémes illatú gyertyát amit csak szimatolhat egy szörny, de semmiből sem lesz egy pár 42EEE-s méret! Lúdtalpat kaptam ezektől a hírektől, és a szívemben parányinak éreztem magam. Elmondhatom, hogy kellemetlenül érezte magát miattam, és amikor indulni akartam megkért, hogy várjak egy percet. Eltűnt a raktárban és egy gyönyörű aranyszínű dobozzal tért vissza. "Kérlek, foglalj helyet." - mondta. Leültem az utolsó, még a boltban megmaradt padra, majd letérdelt és kinyitotta a dobozt, felfedve ezzel a benne rejlő papucscipőket és SZÖRNYEMRE! Pirosak és feketék voltak, egyszerűen elképesztőek teljes egészükben! Gyorsan felemeltem a lábaimat és megfordultam. "Senorita, nem szeretné felpróbálni?" Mondtam neki, hogy de, természetesen fel szeretném, viszont nem akarok valami olyasmit vinni 'tesztkörre', amit nem engedhetek meg magamnak, hogy hazavihessem. Nevetett. "Ahj, de Senorita Coxi, ez csak kiállításra volt, nem eladásra. Nincs rajta ár vagy méret, de szerintem passzol rád. Különben is, ha itt hagyom őket, az új tulajdonos többnyire teletölti viasszal és gyertyát készít belőlük." Óvatosan belecsúsztattam a lábujjaimat a cipőkbe és MÉRETILEG TÖKÉLETESEK VOLTAK! Kb. mintha rám szabták volna. Megragadtam Senior G-t és megöleltem. Visszatette a cipőket nekem a dobozba és megköszönte, hogy ilyen nagyban hozzájárultam az üzletének sikeréhez az évek során. Búcsút intettünk egymásnak és gyakorlatilag az egész hazafelé vezető úton szökdécseltem. Amikor hazaértem, letettem a dobozt a konyhaasztalra és felszaladtam az emeletre anyához, hogy elmesélhessem neki a történéseket. Épp akkor lépdeltünk le a konyhába, amikor apu hazaért a munkából, szóval felvettem a cipőket, hogy mindkettőjüknek megmutathassam. Apa a dobozt vizslatta és kiemelt belőle egy darab papírt. Megnézte a cédulát és megköszörülte úgy a torkát, mint amikor dühösen szólal meg. "Marisol Coxi! Te kifizettél ennyi pénzt ezekért a cipőkért?" Odaadta a cetlit, amiről kiderült, hogy valami számla. Megláttam az árát az alján és életemben először elhallgattam. Elmeséltem apunak a sztorimat pontosan úgy, ahogy történt. Megkérdezte, hogy mit akarok csinálni. Elgondolkoztam egy pillanatra, majd visszatettem a dobozba a cipőket és elindultam visszaadni őket. Tudtam, hogy nem tarthatok meg egy ilyen értékes ajándékot, túlságosan drága dologról van szó. Amikor a bolthoz értem, a lámpák már nem égtek és az ajtók is zárva voltak. Az ablakra fel volt függesztve egy "Halászni mentem" tábla. Amíg ott álldogáltam tanácstalanul, hogy most mégis mit kéne tennem, egy szemközti boltos átszaladt hozzám valamivel a kezében. Egy nekem szóló levéllel, Senor G-től.

Senorita Coxi

Miután elmentél és én nem találtam a számlát a cipőkről, rájöttem, hogy szórakozottságomban visszatehettem a dobozba. Tényleg kiállított darabokról van szó, amelyeknek célja, hogy a kirakatban elhelyezve becsalogassa a vásárlókat az üzletbe, de néha előfordul, hogy épp az a modell a te méreted. Az állt szándékomban, hogy a cipőket rád hagyom a számlától függetlenül, mivel nekem túl nagyok a viseléshez és túl kicsik a horgászáshoz; plusz igazán utálnám, ha gyertyákként kéne látnom őket. Kérlek, viseld őket feltűnően és büszkén!

Tisztelettel, Senor G

06.05.
Ma értesültem arról, hogy részt vehetek a rémek cserediákprogramjában, így ŐSZTŐL A MONSTER HIGHBAN koptathatom a lábkörmeim! Remélem, nem rémítettem meg túlságosan az igazgatónőt a hír hallatán! Attól tartok, túl hangos örömujjongásban törtem ki, amikor közölte velem a jó hírt. Legalábbis egy pillanatra teljesen szem elől tévesztettem. Az idén került az iskolánkba. Visszafogottságából ítélve még sohasem találkozott olyan diákkal, aki ennyire hevesen rajong az iskolai életért. Pillanatnyi semmivé válásából visszatérve gratulált, hogy beválasztottak a programba, én pedig megígértem, hogy telefonon rendszeresen beszámolok majd neki az élményeimről. Ez a gesztus nyilván mélyen megérintette törékeny lényét, mert egy ektoplazma cseppet láttam legördülni az arcán. Még hozzátette, hogy ez igazán kedves tőlem, de ebben a helyzetben minden hangnál ékesebben szól egy e-mail vagy egy kézzel írott levél. Búcsúzóul szerettem volna karjaimba zárni, ám ekkor eszébe jutott, hogy rohannia kell egy előre megbeszélt találkozóra, így aztán újra kámforrá vált. Annyi minden elintéznivaló akad még. Máris hozzá kell látnom, de legkésőbb holnap. Félek, írásom hangereje megakadályozza anyut és aput az alvásban.

06.13.
Több információt akartam szerezni az iskoláról - nem akartam rossz lábakon állni -, szóval este videó chateltem a másod unokatestvéremmel, Abbeyvel. Nem láttuk egymást az utolsó családegyesítés óta, és ez jókor jött, hogy felzárkózzam vele kapcsolatban. Abbey csendesebb nálam, de mindig jól szórakozunk, ha eltöltünk közösen egy kis időt. Kérdeztem a családjáról és ő is az enyémről, aztán a Monster Highról kezdtünk el beszélgetni. Nem tudom, hogy mennyit tanultam, mert a legtöbb kérdésemre olyan válaszokat kaptam, hogy "Jó", "Oké", vagy "Abbeynek nincs kommentárja". Mivel a feleletei ködösek voltak, végül rá kellett kérdeznem, hogy kedveli-e a sulit vagy sem. Nagyon furcsa arckifejezéssel így szólt: "A legrémesebb iskola a világon, nem figyeltél?" Azt hiszem, ha Abbey ilyen lelkes, valóban a legrémesebb suliról van szó.

06.18.
Oké. Általában szeretem magam megcsinálni a hajam és kifesteni a körmeimet, mert szerintem a legtöbb stylistot megrémisztem. Nem vagyok nagyképű, csak őszinte. Vagy elaprózzák a dolgokat vagy elszalad velük a ló, szóval ugyanolyan hervadt a kinézetem, mint mielőtt betérek hozzájuk, vagy úgy festek akár egy eltévedt bohóc, aki épp a cirkuszt keresi. Tehát amikor anyával elhagytuk a hegyet egy napra, hogy shoppingoljunk lent a folyónál, hagynunk kellett némi időt arra is, hogy betérhessünk a kedvenc szalonunkba. Igaz, az üzlet kicsit messzebb van a mellékfolyótól, de teljesen megéri az utat. A fő stylist elbűvölő, mégis egyszerűen öltözködik, nem is gondolnád, hogy milyen elképesztő munkát végez a klienseivel. Elmeséltem neki, miszerint rémcserediákként a Monster Highba fogok járni, és viccből megkérdeztem, hogy nem-e jönne el velem. Azt mondta, ő vérbeli hazai-szörny, tehát elképzelni sem tudja, hogy ilyen messzire utazzon, de nagyon izgul értem. Azt is mondta, szorít nekem helyet a naptárában, hogy szalonképes legyek a becsekkolás előtt, szóval a lehető legnagyobb hajjal repülök az óriási kalandom felé. Ez nagyszerű módja volt anyuval egy szörnycsaj napjának lezárására.

06.30.
Kaptam egy személyes e-mailt Vércse igazgatónőtől egy másik cserediák elérhetőségével, aki ugyanakkor fog a Monster Highba menni, mint én. Lorna McNessie-nek hívják és Rotlandben él. Megkockáztattam, hogy fent van-e még és felkértem videó chatelésre. Anya és apa elmentek ma este, szóval hallgathatom hangosan a zenét és kifesthetem a körmeimet igazán élénkre. Nem ültem a képernyő előtt, amikor létrejött a kapcsolat, le is maradtam volna a hívásról, ha két szám között nem hallom meg, hogy "Hellooh?". Visszaugrottam a kamera elé és ő valószínűleg leverhette a sajátját véletlenül, mivel az egyetlen, amit láttam a szobájának mennyezete volt, és valami olyasmit hallottam motyogni, hogy "Strewth!". Egyenesbe állította a kameráját, úgyhogy megláttam a vörös haját és szeplőit, na meg a szemeit, amiben egyértelműen felcsillant a magától értetődő 'bajkeverő' jelleme. Bemutatkoztam neki és megemlítettem, hogy egy időben érkezek vele a Monster Highba. Miután túllendültünk az "akcentus akadályokon" és néhány problémán a hangerejével, amit valamilyen okból kifolyólag folyton állítgatott, klasszul mulattunk. Imádta a körmeimet és szerintem az általa viselt kalapért meg kell halni. Hosszú időn keresztül beszélgettünk, és miután befejeztük, úgy éreztem, hogy lett egy új barátom. Most már ismerni fogok két szörnycsajt, amikor a Monster Highba kerülök - ami egy szép kis buli kezdetének látszik.

Forrás: A baba magyar nyelvű naplójában található bejegyzés + saját fordítás / monsterhighfansite © 2015