"Félelmetesen balszerencsés leszel ha elolvasod a naplómat!"
Basic / Alap

Augusztus 13. - jelenlegi hangulatom: siránkozó
El akartam ma menni a plázába, de eszembe jutott, hogy sajtótájékoztatóm van. Pontosabban az iCoffinem emlékeztetett rá. Nem rajongok a sajtótájékoztatókért. Nem lehet igazán "rossz napom" a kamerák kereszttüzében, mivel tudom, hogy tele lennének velem az internetes pletyka oldalak már a megbeszélés vége előtt. De persze akkor is ez történik, ha épp jó napom van. Oké, abba kéne hagynom az írást és előkeresnem a sajtótájékoztatóra való szerencsecipőimet. Mióta azokat viselem, nem vétettem semmilyen pletykára okot adó hibát. Azon tűnődöm, hányszor vehetem még fel, mielőtt elhagy a szerencsém? Mennem kell.

A szerencsehozó cipők kitartottak. Valójában nagyon jól bírták, és egy ilyen hosszú út után lehet megértek a nyugdíjazásra. Elvette az erőmet a sajtótájékoztató. Nincsenek fények - nincs kamera - nincs felvétel. Hátborzongatóan emlékezetes volt az egész.

Elég a jajgatásból - Szóval a legtöbb csalódásom a pletyka oldalakban - igen - továbbhaladva a sajtótájékoztatós eseteken - az, hogy én csak egy szörnycsaj vagyok aki szeret előadni és énekelni, és néha kezelhetetlenül viselkedem ha nem alszom ki magam, - oké, minden alkalommal amikor nem szundizom eleget, fellángolok fiúk iránt, és nem azért öltözködöm így, mert fel akarom hívni magamra a közönség figyelmét, hanem mert szeretem ezt a stílust. Persze ezeket nem mondhatom el nyilvánosan, mert a szörnysajtó azonnal "romlottnak", "felszínesnek", "zárkózottnak" és "nehéz természetűnek" nevez. Emlékszem, amikor még csak móka volt ez az egész. Igen, tudom, hogy millió szörnycsaj lenne a helyemben és amikor a színpadon vagyok mindent elfelejtek a rajongókon és a zenén kívül, és abban is biztos vagyok, hogy holnap teljesen másképp fogok érezni ezzel a dologgal kapcsolatban...vagy nem. Nem tudom most eldönteni...*ahj*...mi a baj velem? Hmm - szükségem van egy kis pihenésre.

Szeptember 13. - jelenlegi hangulatom: izgatott
Szerencsés vagyok! Megvan a véglegesített koncert ütemtervem, és úgy látszik a záró körben Londoom, Scaris, Boolin, Weresaw és Barceluna szerepelnek. A menedzserem úgy gondolja, az összes jegy el fog kelni az utolsó fellépésekre. Remélhetőleg fel tudom kicsit fedezni a városokat is. Mindig látni akartam az Eiffel Terrort éjjel kivilágítva és körbemenni a Terror of Londoomban. Nem fogom feladni a reményt csak azért, mert a programterv általában eléggé szűkös. Nos hát, legalább meg van arra a lehetőségem, hogy utazzak és megismerjek néhány új szörnyrajongót.

Október 13. - jelenlegi hangulatom: óvatos
Tegnap azon kezdtem el gondolkozni, vajon hány fellépésem volt azóta, hogy elkezdtem ezt az egészet, de elég szerencsétlen vagyok bizonyos dolgok megszámolásában, úgyhogy abbahagytam. Viszont rengeteg. Amikor az első tehetségkutatón részt vettem, még csak 7 éves voltam. Nem minden részletre emlékszem olyan pontosan, mint a szüleim, de azzal nincs gondom, hogy a kis színházban lévő tömeget felidézzem, ahogy ugráltak és ujjongtak a műsor alatt. Még utána is felállt a bundám! Még mindig. Határozottan emlékszem arra, amikor 12 voltam, és a limuzin felhajtott a kocsifelhajtónkra, hogy elvigyen minket a végső nemzetközi show döntőjére ahová bejutottam - nos, azóta minden elhomályosult. Az utóbbi időben azt kívánom bárcsak "normális" életem lenne, bármit is jelentsen ez.

*dalszöveg*

December 13. - jelenlegi hangulatom: frusztrált
Teljesen elment a hangom. Az orvos azt mondta "hangszálkimerülés" az oka és emiatt törölnünk kell a Barcelunai koncertet. Valójában Weresawban a második ráadásnál már éreztem, hogy nem bírja a hangom, szóval kímélnem kellett volna a torkom, de a közönség felől áradó energia elképesztő volt és folyton kántálták, hogy "MCR-MCR-MCR", úgyhogy elénekeltem. Szörnyen érzem magam Barceluna miatt, amire a hírek elolvasása is csak rátesz. Van az a jelentés egy "meg nem nevezett forrástól", aki azt állítja, azért töröltem a koncertet, mert a koncertszervező nem akarta kifesteni az öltözőszobámat a szerencse színemre. Sok babonám van, de egyik sem fogalja magába az öltözőszobám színét. Tovább ront a helyzeten, hogy egyáltalán nem beszélhetek, a hangszálaimnak pihenésre van szükségük. Nem bánnám, ha ezt az egész zeneiparosdit tenném parkoló pályára. Mikor változott át szórakozásból munkává ez az egész?

Januás 13. - jelenlegi hangulatom: nosztalgikus
Hat hónap után tegnap este aludtam először a saját ágyamban. Nagyon jó volt és a világ legszerencsésebb szörnycsajának éreztem magam, hogy a sok kis adottságnak vélt dolgot amik körülvesznek, az otthon még különlegesebbé varázsolt. Ott van például a nyikorgó szobaajtóm, amit soha nem engedtem apunak, hogy megjavítson, vagy a puha sárga paplan, amit a nagymamám készített a hetedik születésnapomra; sírtam, amikor odaadta nekem, mert azt hittem a sárga a balszerencsés színem, de jelenleg ez a takaró a legkedvesebb holmim a világon. Vagy ahogy a zsákutcában betakarja az utcára néző ablakomat a tizenharmadik léc, ami pont annyira ívelt, hogy megfelelő szögben engedi be a lámpákból áradó utcai fényeket a szobámba, így amikor fekszem az ágyban, árnyék bábokat vetít a falamra. Az hiszem kedvelem a csendet, az utakon ilyennel még nem találkoztam.

Március 13. - jelenlegi hangulatom: izgatott
Tegnap este adtam egy meglepetés koncertet...Vagyis nem igazán volt meglepetés, mivel a fellépés hírét beharangoztuk online. Egyébként egy csapat szörnycsaj a Monster High-ból bejött a backstage-be a koncert után, és tudom, hogy mennyire szerettek volna velem tölteni egy kis időt, de szerintem ez éppen fordítva történt. Nem tudom megmagyarázni miért, de tényleg úgy éreztem, mintha rokoni kapcsolatban állnék velük. Az egyik közülük tehetséges szörfös lány, Lagoona Blue-nak hívják. Elmondta nekem, hogy azt kívánta lépjek fel a Monster High színpadán, mire én azt feleltem, hogyha van egy extra pihenő helyük arrafelé, nem fogok gondolkozni azon, hogy teljesítsem-e a kívánságát :) E-mail címet cseréltünk, és amikor láttam a szörnycsajokat távozni, az egyik részem velük akart tartani. Nehéz barátokat találni ebben a szakmában, legalábbis olyanokat, akikre lehet számítani.

Április 13. - jelenlegi hangulatom: ellazult
Olvastam az új könyvet a titokzatosan eltűnt utolsó vámpírkirálynőről. Elissabat-nek hívják és a 400 évvel ezelőtti koronázásának napján egyszerűen felszívódott, azóta sem látták vagy hallottak róla. A történet olyan kívülálló számára, mint én nagyon érdekes, minden szörnynek nehéz otthagynia a hírnevet és a dicsőséget, főleg ha a királynői cím is megilleti. Nem állíthatom, hogy ugyanebben a helyzetben vagyok hosszú idők óta, de néha a halhatatlanság eléggé másmilyennek látszik, amikor kívülállóként nézed a történéseket. Emlékszem mikor erről beszélgettem a tini sztár barátnőmmel, Veronica Von Vamppal, miközben közös videoklipet forgattunk. Azt mondta, néha a szörnyek irigylik más szörnyek halhatatlanságát, mivel tökéletesnek vélik az életüket, pedig halhatatlannak lenni egyáltalán nem jó, szóval amikor azok a bizonyos szörnyek élik a "tökéletes" életüket úgy döntenek inkább ott hagyják az egészet, hogy valami mást csinálhassanak, erre viszont nincs kielégítő magyarázat. "Úgyhogy ne pazarold az idődet a sok erőfeszítésre" - mondta. "Csak elveszi az értékes perceidet attól, amit igazán csinálni akarsz."

Május 13. - jelenlegi hangulatom: várakozással teli
Beszélgettem anyuval és apuval, hogy egy darabig felfüggesszem-e az előadói karrierem, és ma meghoztam a döntést. Még mindig szeretnék énekelni, hiszen imádok, de azt is akarom, hogy egyazon helyen éljek egy ideig, ahol barátokat szerezhetek és olyan "normális" dolgokat csinálhatok, mint a többi lány. A szüleim mindenben támogatnak, de meg kell tartanom a turné programban szereplő utolsó koncertjeimet, mivel azokat már elvállaltam. Beleegyeztem a feltételbe, és meg is fogom tartani azokat. Tudom, hogy a döntésemet sok szörny nem fogja úgy megérteni, ahogy én, és a következő sajtótájékoztatón odalesz minden szerencsém, de ez a vágyam. Ősszel beiratkozom a Monster High-ba és megtárgyaltam Headless Headmistress Bloodgooddal, hogy ott tarthassam az utolsó koncertemet. Még kell egy kis extra szerencse, hogy minden úgy történjen, ahogy elterveztem. Ha a szörnyeknek vannak utolsó kívánságaik, miért ne élnének vele?

Minden rajongómnak!

Úgy döntöttem, búcsút intek a zeneiparnak. Nem turnézom többé, és nem készítek újabb lemezeket, mert ősszel beiratkozom a Monster High-ba. Hamarosan tehát én is normális diáklány leszek. Előtte azonban még adok egy búcsúkoncertet, amelyre mindenkit szeretettel várok!

November 12. - Egyéb bejegyzés
Nem a rosszul sikerült előadások miatt köszönök le. Ezeket a balszerencse számlájára írom. A legközelebbi majd jobban sikerül. A jól sikerültek miatt sem, hiszen örömmel tölt el, ha minden szörny osztozik a jószerencsémben. Sokkal inkább azok az előadások zavarnak, amelyeken semmi rendkívüli dolog nem történik. Amikor a színpad, a hang, a világítás, az öltözékek és a közönség is elég jó. Elég jó. Az utóbbi időben túl sok "elég jól" sikerült éjszakám volt. Talán eljött az ideje a változtatásnak. Talán itt az ideje megtapasztalni, hogy milyen is a rivaldafényen kívüli élet. Talán most jött el mindennek az ideje.

New Scaremester / Rémdiákok

Első hét
1-je, hétfő: Tárgyalás a szakembergárdával - Megbeszélés az újságíróim és az impresszárió részvételével, amelynek során újfent tudatosítom mindegyikükben, hogy igen, valóban a Monster High-ba fogok járni, és nem, ez nem holmi rövid mozzanat lesz az életemben.

2-a, kedd: Búcsúajándékok - Ajándékvásárlás a színpadtechnikusoknak, a fény- és hangeffektusokat kezelőknek és a turnék szervezőinek. Hiszen én csak nyávogok, az érdemi munkát ők végzik.

3-a, szerda: Sajtókonferencia - Remélhetőleg jó pár évre mentesülök ettől a tehertől... kivéve persze, ha a Monster High-ban is akad valaki, aki riporternek tanul.

4-e, csütörtök: Autogramosztás - Jótékonysági árverésre szánt poszterek, albumok és egyebek aláírása. "Veronica Von Vamp" saját kézjegyével lát el néhány árverésre szánt árucikket, mielőtt I. Elissabat királynő lévén, a vámpírok új királynőjeként elfoglalja a trónt.

5-e, péntek: Buli a lemezkiadókkal - Kb. annyira kedvelem ezeket, mint a sajtókonferenciákat. Bár lesz ott néhány olyan szörny is, akivel már régóta nem találkoztam, és olyanok is, kiknek napi közelsége nagyon fog hiányozni.

6-a, szombat: Alvás délig - Alvás délig! - Igen, ezt is előre betervezem. Na, igen! Mivel ezentúl magam állítom össze a programjaimat, tudom, hogy a dolgok megtervezése később elég sokszor hasznosnak bizonyul. Főleg, ha olyan dolgokról van szó, mint az alvás.

7-e, vasárnap: Piknik a vízparton - Apunak végre sikerült helyrepofoznia  egy veterán kabriót, amely most már - állítólag - újra kifogástalanul működik. Anyuval összeállítottunk egy listát azokról a nyalánkságokról, amelyeket szeretnénk magunkkal vinni, és már a fürdőruháink is elő vannak készítve.

Második hét
8-a, hétfő: Diákigazolvány fotó - Ez olyan akár a fejlövés egy normál szörnynek, nekem ez az első lépésem az átlagos diáklánnyá váláshoz.

9-e, kedd: Monster High turné - Invisi Billy egy felfedező körutat szervez nekem és Gigi Grantnek a Monster High-ban. Bízom benne, hogy nem válok vészmadárrá az izgatottságtól.

10-e, szerda: Ebéd az Étkezdében Twylával - Twyla a másik diák, aki segít nekem megismerkedni a sulival. Üzentünk egymásnak és nagyon aranyosnak tűnik, habár kicsit félénk.

11-e, csütörtök: Válaszolás a rajongói levelekre - Próbálok minden levélre reagálni, még a nem túl kedvesekre is. Azt hiszem peches vagyok, nem beszélve arról, hogy udvariatlan is lennék ha nem válaszolnék mindenre.

12-e, péntek: Monster High Focimeccs - WOOO! Amíg turnéztam, mindig attól rettegtem, hogy megerőltetem a hangszálaimat. Ez az az este, amikor nem kell ezen aggódnom. Hajrá, Monster High!

13-a, szombat: Lagoona Blue Tengerparti Tábortüze - Lagoona megkérdezte, lenne-e kedvem játszani a gitáromon. Örömmel! Lehet, hogy már nem turnézok, de még mindig imádok énekelni.

14-e, vasárnap: Gigi, Twyla és Invisi Billy félelmetes iskolai kalandba keveredtek. Remélem írásba foglalhatom a balszerencsés tollammal.

Feljegyzések
Annyira izgatott vagyok, hogy a Monster High-ba járhatok, egész nap csak énekelnék... és talán fogok is!

Addig nem hiszek a szerencsében, míg baljóssá nem válik.

Reggel leejtettem a púderdobozom, és összetört a benne lévő tükröm. Ez az! A világ legjobb napja vár rám!

Harmadik hét
15-e, hétfő: Könyvtár körút Ghouliával - Lenyűgöző dolgokat hallottam a Monster High könyvtáráról. Állítólag óriási és olyan könyvek is fellelhetőek, amik sehol máshol a világon.

16-a, kedd: Tea Vércse igazgatónővel - Úgy látszik, ez a szokása minden új Monster High-os diákkal. Szerintem szuper ötlet!

17-e, szerda: Az új diák körbeigazítása - Az iskolai eligazító, Mr. D'eath elvezetett a körletembe. Gigi is ide tartozik, vele út közben találkozunk. Körülbelül 1 millió kérdésem van hozzá, hiszen ő egy dzsinn! Remélem, nem viselkedem úgy, mint egy túlzásba esett rajongó.

18-a, csütörtök: Osztály regisztráció - És tényleg megtörténik! Egy évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy ez valaha is bekövetkezik. Összetörök egy tükröt, ha az összes órámra felvesznek, és azokhoz a tanárokhoz járhatok akikhez akarok.

19-e, péntek: Vacsora otthon - Áthívtam Invisi Billyt, Twylát és Gigit. Anyu dermesztően sajtos krumplit készít, társasozni fogunk, de az is lehet, hogy tv-zünk vagy csak együtt lógunk majd.

20-a, szombat: Kávézás Operettával - A gitárosom hatalmas rajongója. Folyton az ő számait játszotta a turné buszon és megkért rá, hogy szerezzek neki egy autogramot.

21-e, vasárnap: Sztorizgatás Scarah-nál - Invisi Billy azt mondta, Scarah-ék mesélik a legjobb történeteket és engedélyezték, hogy én is hallhassam őket. Erre az alkalomra tuti eltöröm a nyitott esernyőm fogantyúját.

Negyedik hét
22-e, hétfő: Este az operában - Operettától kaptam páholyba szóló jegyeket az új operettre, amit az apukája komponált. Rémisztően jó lesz élőben is hallani.

23-a, kedd: Monster High koncert - Az utolsó koncertem egy jó darabig, csakis az MH diákjai, oktatói és családjaik számára. Balszerencsés vagyok, olyan lesz mint a jó öreg barátaimnak énekelni.

24-e, szerda: Pihentető relaxálás + olvasás - Ez a kedvenc időtöltésem egy koncert után.

25-e, csütörtök: Plázázás Gigivel - Gigi azt mondta, évek óta ugyanazt a ruhát viseli, szóval fogalma sincs arról, milyen a mai divat. Segítségre volt szüksége az új ruhák kiválasztásához, úgyhogy elkísértem shoppingolni.

26-a, péntek: Ottalvós buli Twylánál - Twyla meghívott engem, Gigit és Howleent egy ott alvós bulira. Szerintem nem voltam ilyenen 8 éves korom óta. Tökéletes lesz!

27-e, szombat: Semmittevés otthon - Csak egy szép, csendes, pihentető este otthon, mielőtt a suli elkezdődik. Anya a híresen szerencsés lasagne-jét készíti.

28-a, vasárnap: Holnap van a nagy nap! Az első koncertem óta nem voltam ennyire ideges. Teljesen készen állok arra, hogy kilépjek a rivaldafényből és "valós" életet éljek.

Boo York, Boo York - A Monsterrific Musical! / BY, BY - A hajmeresztő musical!

Július 19. - jelenlegi hangulatom: frusztrált
Már majdnem egy teljes hónapja vakációzom. Nagyon hiányzott a sok szabadidő, mivel a mancsomat végre befoghatom új dalszövegek írására. Már unom más szörnyek dalait énekelni, viszont a sajátjaim nem elég ütősek. Az sem segít sokat, hogy kevesebbet találkozom a barátaimmal mióta vége a sulinak. Elképesztő mennyi inspirációt lehet gyűjteni a szünidők alatt. És ez az össz inspirációgyűjtő lehetőségem egy ideje - a többi szörny imádja a halhatatlansággal járó idő mennyiségét. Nos, valakinek nem jut olyan sok belőle, de jobb mint az az üres érzés amit a gyomromban érzek. Talán ez a probléma - a szívemből és fejemből kéne írnom, de ehelyett a gyomrom veszi át az irányítást.

Július 28. - jelenlegi hangulatom: lelkes és fáradt
Még mindig semmi. A medencénél lógunk és nézzük, ahogy Lagoona ússza a hosszakat. Nem vagyok valami nagy úszóbajnok, ráadásul úgy érzem egy hatalmas pocsolya felett alkotok. Hallgatom a szörnycsajokat, ahogy a barátaikról beszélnek, hátha meríthetek inspirációt. Cleo mesélte, hogy azt kívánta bárcsak csinálhatnának valami izgalmasat Deuce-szal, például elutazhatnának valahová. Azt kifogásolta, hogy csak a moziba és a plázába járnak el - számomra mindkettő szuperül hangzik, bármit megtennék, hogy nekem is legyen egy barátom akivel programokat szervezhetnék. A tapasztalatgyűjtés minden nap élmény. Azt hiszem letértem a "normális" élet felé vezető útról, miközben a limuzinnal városról városra, koncertről koncertre jártam. Imádom az elragadó rajongóimat, de jobban akarnék egy olyasvalakit magam mellé, aki saját magam miatt szeret.

Someone who's sweet
Someone who's clawsome
Someone who likes me
Even when I feel flawsome

Haláli. Egyáltalán nem jó. Rochelle arról beszél, Garrott milyen elbűvölő, és Iris azzal jön, hogy Manny milyen varázslatosan megy fejjel a falnak. Ők nem azzal küzdenek, hogy rímekbe szedjék a nagy semmit.

Having a dry spell
Down by the pool

Szeptember 7. - jelenlegi hangulatom: szövegileg ösztönzött
A suli jól megy, de még mindig le vagyok blokkolva. Tudom, hogy egyes egyedül a tanulásra kéne koncentrálnom, de azt hiszem hiányzik valami: a hangom. Meg kell találnom a saját hangomat, nem énekelhetem mások dalait az örökkévalóságig. Nem énekelhetek mások életéről, miközben a sajátjaimról kéne. Kalandvágyónak, viccesnek és kreatívnak kéne lennem. A saját múzsámmá kell válnom!

Szeptember 24. - jelenlegi hangulatom: kalandvágyó
Cleo elhívott, hogy tartsak vele Boo York-ba! Nem voltam ott, mióta felléptem a Madison Scare Gardenben, és soha nem volt alkalmam a városnézésre. Na ez az, amire régóta szükségem van.

I'm feeling exfrighted
I'm making the choice
To expand my horizons
And find my true voice!

Nem bírok várni! Rengeteg félelmetes helyet kell látnom, és csomó szörnyet megismernem!

Szeptember 30. - jelenlegi hangulatom: fantasztikus
Elképesztő repülés volt! Ezelőtt soha nem repültem együtt a barátaimmal, mindig menedzserek, ügynökök és alkalmi riporterek vettek körül. Már láttunk néhány nevezetességet és utcai zenészt! Ott volt az a robot lány, aki úgy zenélt mint akár a profi DJ-k. Oh, és a legjobb mind közül - Pharaoh, a rapper múmia, aki igazán tudja hogyan adja elő a dalszövegeit. És annyira édes.

Október 1. - jelenlegi hangulatom: üstökös lázban égek
A mai nap az üstökös érkezésének napja. Boo York vibráló és elektronikus, még a szívem is rettenetesen lüktet. Semmi sem hasonlítható ahhoz, mint eltölteni a napot egy szenzációs rapper társaságában, aki által újra érzed magadban a ritmust.

Love starts out with a quiver
Makes you shiver
Loves shakes me like a heart-quake

Ma a fények városa még mágikusabbnak tűnik, mint általában. Talán az égbolton feltűnő üstökös teszi. Talán az, hogy itt lehetek a legjobb barátnőimmel. Vagy talán az, hogy foghatom egy olyasvalaki kezét, akivel egy frenetikus duettet énekelhetek. Ha bele gondolok, hogy talán rám talál a szerelem..Egyszerűen csodálatos és rémisztő érzés egyszerre.

Love rocks me like a natural disaster
My heart beats faster and faster - Will it break?

Október 2. - jelenlegi hangulatom: tökéletesen érzem magam
Amit egyszer elveszítettem, most megtaláltam. És sokkal jobb állapotában. Elveszítettem a hangom. Küzdöttem, hogy rátaláljak már hosszú, hosszú ideje mióta híres és szerencsés lettem, plusz ez volt a fő oka annak, hogy előadóművésszé váltam. Az éneklés és dalszövegírás rengeteg örömet és elégedettséget adott a számomra, de a siker általi nyomás mind elvette tőlem. Aztán tegnap igazából elveszítettem a hangomat egy éjszakára - nem voltam képes semmi hangot nyávogni, hála Neferának és a mesterkedésben tökéletes partnerének, Toralei-nek. A hangom viszont visszatért és jobb, mint valaha. Most már tudom mi a fontos: igaz barátaim vannak. Van egy új szerelem az életemben, és tele vagyok önbizalommal. Ezek azok a dolgok, amik inspirálnak engem. Akár a színpadon, akár a háztetőkön énekelek róluk, a szívemből teszem...és az igazi hangommal!

"Nem adtam fel a hírnevet, úgyhogy tiszteletlenség lenne elolvasnod a naplómat"
Fierce Rockers

Március 25.
Vércse igazgatónő megkért, hogy lépjek fel egy jótékonysági koncerten pár héten belül. Annyira izgatott vagyok! Valamelyik diák duettet fog énekelni velem. Az én ötletem volt a tehetségkutató tartása, hogy lázba hozzuk a többieket a koncert kapcsán. A verseny után lesz egy szavazás, hogy a többi szörny kivel szeretne fellépni látni. Nagyon sok tehetséges diák van... Nehezen tudom kivárni ki lesz az. Talán Draculaura vagy Frankie... vagy Cleo, esetleg Clawdeen... netán Deuce vagy Clawd! Milyen rémjó lenne már?

Március 31.
Ez egy nagyon furcsa hét volt. Észrevettem, hogy Toralei valamiben mesterkedik... akarom mondani segédkezik, de ez egészen hihetetlen! Rajtakaptam, mikor épp sakkfigurákat polírozott és kidekorálta mások szekrényeit! Még azt is láttam, ahogy uborkát hámozott és szendvicseket készített a Szalagavató bál bizottságának. Letakarította a pókhálókat Draculaura harangjairól és leporolt a katakombákban! Tudtam, hogy jelentkezett a tehetségkutatóra, de amit soha sem láttam az az, hogy gyakorolt volna. Nem mintha sokat segítene... az a szegény cicus még a zacskóba ragadt nagy fejét sem tudná kiénekelni.

Április 1.
Szent rém! Toralei megnyerte a versenyt! Mégis hogy lehetséges ez? A többi szörny nem hallja azt, amit én? Talán mindenki elkapott valami náthát és bedugult a fülük? Bár az nem lehet, mert láttam pár embert befogni a fülüket, miközben nyivákolt... vagyis énekelt. Talán csak valami április elsejei tréfa. Valószínűleg én lettem április bolondja, hisz holnap vele kell énekelnem. Azt hiszem, megyek és beszélek az audio-vizuális klubbal - ők felelnek azért, hogy a hangosítás működjön a koncerten; talán rávehetem őket, hogy kapcsolják ki a mikrofonját vagy valami. Vagy megkeresem a számítástechnika klubbot, hogy alakítsák át a hangját, mintha tényleg TUDNA énekelni. Nincs ok arra, hogy ne segítsünk a hangzásán. Elvégre ez egy jótékonysági koncert.

Április 2.
Hát, ezt az előadást egyhamar nem fogják elfelejteni. Nem tudom, mi sült el rosszul, de én kötöttem ki a manipulált mikrofonnál, ami legalább némileg elnyomta volna Toralei jajjveszékelését. Ehelyett az ő mikrofonja valósággal felrobbantotta a közönséget, miközben én úgy hangzottam, mintha egy harmonika lett volna a torkomban. Le kellett dobnom a mikrofonom és énekelnem olyan hangosan, ahogy csak tudtam. De úgy látszott, a közönséget némiképp felvillanyozta Toralei, hisz tapsoltak és énekeltek... Lehet, hogy eltévesztett néhány... oké, elég sok hangot, de szeret fellépni és ez meg is mutatkozott ma este! És nagyon boldog volt! Tényleg rettenetesen jó érzés más szörnyek rémálmait valóra váltani!

Forrás: saját fordítás, illetve Tomi által küldött anyag (Fierce Rockers) / monsterhighfansite © 2016