"Ha beleolvasol a naplómba, üvölteni fogok!"
San Diego Comic Con

Október 1-je van
Szikra ma megkérdezte, miért öltözködöm úgy, mint egy hatvanas évekbeli szörny. Most őszintén? Jóságos ég! Az ember azt hihetné, hogy még életében egyetlen gondolatot sem csiszolt ki magából, pedig állandóan tűzben ég. Közel jártam hozzá, hogy előadást tartsak neki a szörny retro divatról, de hamar világossá vált számomra, hogy nem érné meg a fáradtságot. A suliban csak ritkán hallatom a hangom, mert a többiek azt hiszik, hogy bármi, amit mondok, csak a bukásuk megjövendölése. Először is, ezek a jövendölések csak a normikra vonatkoznak. Pontosabban csak azokra a normi családokra, amelyekkel dolgozunk. A "mi" alatt a családom felnőtt tagjait értem, el lehet kezdeni ugyanis akár 100 évesen is a tanulást. Azt hihetnénk, hogy ezzel a többi szörny tisztában van. De ez egyáltalán nem így van. Így lehetséges, hogy valahányszor valamit hangosan kimondok, azt az egyik szörny félreérti, és azt gondolja, hogy valami szörnyűség fog vele történni. Ez persze nem így van, de minél jobban igyekszem meggyőzni őket az ellentettjéről, annál rosszabb. Tehát második idegen nyelvként a telepátiát sajátítottam el. Egyrészt azért, mert elég pirinyó vagyok, másrészt azért, mert minden nyaramat a telepátiatáborban töltöm. Ettől persze a többiek megint csak kiakadnak. Azt hiszik, egyfolytában csak járkálok, és a gondolataikban olvasok. Valószínűleg sokkolná őket, ha megtudnák, egy koboldszippantynit sem érdekel, mi jár a fejükben. Az egyetlen, akivel hangosan lehet beszélni, HooDude VooDoo. Ő sosem ért félre engem. Ez jó, mert az ő fejébe bejutni legalább olyan, mint egy textiltengerben úszni. Ja, és arról szó sincs, hogy a hangom fegyver volna. Egyetlen épületet sem tudok összedönteni, vagy üveget szétrobbantani vele.

Október 10-e van
Ma lehetett jelentkezni az új Fear Squad meghallgatásra. HooDude szerint ki kéne próbálnom magam, és tudni akarta miért hagytam el elsőként a csapatot korábban. Nos, meglehetősen bonyolult volt az akkori helyzet. Cleo még teljesen más szörnyként viselkedett. Szerintem próbálta felülmúlni a nővérét, és a csapattársaiként úgy kezelt minket mintha a szolgái lennénk, egészen addig, amíg úgy nem döntöttünk, hogy hagyjuk egyedül játszani a játékát. Még azt sem engedte meg, hogy hangosan szurkoljunk. Más csapatok panaszolták, hogy nem voltak képesek koncentrálni, mivel állandóan attól tartottak, milyen rossz dolog fog történni. Én többnyire csak a piramis alapját segítettem felállítani, hol van ebben a szórakozás? Nem kívánok semmi rosszat azoknak, akik csatlakozni szeretnének, én viszont önszántamból biztos nem leszek újra részese ennek az egésznek.

Október 12-e van
Szikra ma megint megkérdezte tőlem, hogy járnék-e vele. Nos, tényleg helyes srác, ráadásul a vörös haj a gyengém, de hát emberileg egyszerűen egy nagy nulla. Kiderült, hogy azért jó tulajdonságai is vannak, legalábbis ha hinni lehet a többi szörny szavának. Szikrának egyszerűen nemet mondtam.

Október 15-e van
HooDude és én összefutottunk Frankie-vel a hallban.
-Szia HooDude! - köszönt Frankie.
-Szia! - válaszolta HooDude.
És haladtunk tovább, mintha mi sem történt volna. Nem kérdezte, hogy Frankie köszönése többet jelentett-e annál mint ami, vagy könnyekben tört ki és futott-e a katakombákba. Nem tudjátok mennyire büszke voltam rá. Hosszú út áll a barátom előtt, azt hiszem, a nehezén már túl van, legalábbis ami a Frankie ügyet illeti. Tudom, néhány szörny csodálkozik a kapcsolatunkon, de HooDude ugyanolyan jó barát akár egy szörnycsaj, és tökéletes hallgatóság. Szuper érzés, hogy van egy olyan rém, akivel igazán megbeszélhetek mindent a saját hangomon az elmém helyett. Nagyon érzékeny lélek, de nem foglalkozik azzal, mi fog vele történni. Kitalálom, most azt mondod, a tűk a szívében hatással vannak a jövőre. Ő keményebb a fekete tüskés shillelagh-nál (fából készült, tüskés sétapálca vagy husáng, a tetején nagy gombbal). Nem hiszem, hogy bármi kárt tudna okozni benne, legalábbis fizikailag nem.

Október 20-a van
"Beszéltem" ma Clawddal - akiért minden szörny odavan -, és azt mondta, HooDude sajátságos díjat fog kapni az őszi atlétikai banketten, szóval biztosra akart menni, hogy HooDude is részt vesz rajta. Közöltem vele, miszerint biztosan megjelenik. Amíg elsétált, megkérdeztem Clawdot milyen díjról is van szó; kacsintott és farkasszerűen mosolygott rám a válla felett, majd közölte: "Valami nagyszerűről, ígérem." Ó igen, Ő tényleg minden szörnynek okot ad rá, hogy csodálják.

November 1-je van
Az egyik furcsa következménye annak ha nem szólalsz meg, hogy néhány szörny úgy kezel, mintha a háttérbe olvadnál. Csak azért mert nem beszélek, nem jelenti azt, hogy ne is figyelnék.
Ott ültem Headmistress Bloodgood irodája előtt az igazgatónőre várakozván - mivel a rémcsereprogram részleteiről akart velem beszélni, amiben szeretné, hogy néhány szörny részt vegyen -, amikor Mr. Hackington és Miss Kindergrubber kilépett az irodájából. Észre sem vették, hogy én is ott vagyok.

Miss Kindergrubber - Elég nagy baj, hogy megint itt legyeskedik a Fear Squad csapat irányítása miatt, viszont, hogy újra részt vegyen az órákon.. na ez hidegre tette a mézeskalácsaimat.

Mr. Hackington - Na és azok az amulettek. Újabb év az "Én vagyok apám trónjának várományosa" szövegekkel, ami által ismét szakmaias Igorként kell visszatérnem.

Miss Kindergrubber - Úgy látszik az apja ragaszkodott ahhoz, hogy Ő legyen mindig a középpontban. Én még soha nem láttam Headmistresst ennyire idegesen. Mindenhol csak a csalás...

Átmentek a hallba mielőtt bármi mást hallhattam volna, de az amulet szó + az "én vagyok apám trónjának várományosa" mondat egyértelműen Neferára utal. Na, ez az, ami frászt hoz a szörnyekre. Ha tényleg visszatér, összetöröm az egyik amulettjét. Azt a négylevelű lóheréset.

November 7-e van
Nem is volt olyan egyszerű HooDude-ot rávenni, hogy menjen el az atlétikai bankettre. Mondtam neki, hogy nagyszerűen érezzük majd magunkat és még jobb lesz, ha fel is készülünk rá. Szóval elmentünk a plázába és mindent felpróbáltunk, amit jelenleg egyetlen másik szörny sem hordana ;) A napot Miss Kindergrubbernél zártuk tea és mézeskalács kíséretében. Szuper nap volt, a megfelelő baráti társasággal.

November 13-a van
Ma megtudtam, hogy az idei téli karneválra szervezett egyik program mesemondó verseny lesz. Nos, a családom történetregélő képességei irtózatosak, sokszor a sztori "vége" a hajnali órákig is kihat. Szomorú, hogy nem tudok részt venni rajta. Mi van, ha akárcsak Operettánál, a felvett hangomat meghallgató szörnyeknél más hatást vált ki a felvétel? Azt hiszem, lemegyek a katakombákba és megkérdezem tőle. Senkiben nem akarok kárt okozni, mint tudjátok.

November 18-a van
Hát, azt hittem soha nem fogok úgy meglepődni, mint ma este. Először is, HooDude csodálatra méltón kicsípte magát, a gombostűi csak úgy ragyognak. Elég furcsa a számomra, miként úgy kap kitüntetést, hogy életében nem is játszott semmilyen játékot, az edzéseken is mindig kiütötték. Továbbá az is fura volt, hogy HooDude minden egyes percét élvezte ennek, az összes fű foltot büszke harci sebhelyként viselte. Akárhogy is vesszük, olyan nyilvánvaló volt, mint a szív a mellkasán, ami miatt a többi szörny előszeretettel csúfolta. Nem mondom, hogy értem miként működik ez, de ha egy szörnycsaj mond valamit egy másik lánynak dicséretként hangzik, viszont ez sértésnek minősül, ha pedig egy srác egy másik fiút sértő szavakkal illett, az bóknak számít.
Mindenesetre jól éreztük magunkat, HooDude becsületesen tapsolt és éljenzett minden sportoló nevénél, majd Clawd felállt a pódiumra és bejelentette a részére szóló díjat. Mindenki tapsolt és éljenzett, a szörnyek együttesen kántálták HooDude nevét. Rettentően büszke voltam rá. Tudom, hogy ezt a pillanatot soha nem fogja elfelejteni, de vele együtt én sem.

Forrás: Monster High magazin + saját fordítás / monsterhighfansite © 2015