"Ha beleolvasol a naplómba, nyomban eltűnök az életedből!"
Scaremester / Új tanév - Rémdiákok

8.1.
Nem kísértet, nem szellem és nem fantom vagyok, egyszerűen csak láthatatlan. Ma összejöttünk Scarah-val egy kis sütire a kajáldában, amikor Nefera váratlanul az asztalunknál termett. Bezárta a kulcsát az autóba, és engem kért meg, hogy bedugjam a karomat az ajtón, és kinyissam a zárat. Megmondtam neki, hogy természetesen ezt nagyon szívesen megtenném, ha mondjuk leengedné az ablakot. Nem akarom megsérteni a kezem. Erre aztán szörnyen felkapta a vizet, és ordibálni kezdett, aztán feltette a "tudod te egyáltalán, hogy én ki vagyok?"- lemezt. Én teljesen higgadt maradtam, és megpróbáltam megértetni vele, miszerint nem vagyok szellem, tehát nem tudok neki segíteni, viszont szívesen hívok egy autómentőt. Ettől azonban csak még dühösebb lett. "Megmondom az apámnak, hogy vegye meg ezt a vacak kajáldát! Akkor aztán nem fogsz többet itt enni!" Vannak napok, amikor úgy érzem, mégsem vagyok elég láthatatlan..

8.3.
Ma elkísérem apát egy filmforgatásra. Épp egy irtó vagány akciófilmet forgat, ami arról fog szólni, ki lesz a csonttrón következő királya. A forgatás helyszínén csak úgy hemzsegnek a csillogó páncélt viselő szörnylovagok a várakban és a bajvívótereken. Pokoli klassz az egész! Ma egy kicsit elavult effektekkel forgat egy jelenetet: az egyik szereplő elhajít egy tőrt, ami átvágja a felvonóhíd kötelét, így a lovagok be tudnak jutni a várba, hogy mindenkit megmentsenek. A rendező a régi suli egyik szörnye, és szeretné kihagyni a digitális effekteket. Úgyhogy apa a tőrrel együtt "repül" a hídhoz. Kiskoromtól fogva mindig megnézem apát az ilyen dolgokban, és még mindig halálosan odavagyok érte. Apának semmi gondja azzal, ha a láthatatlan lábnyomaiba lépek egészen addig, amíg elsősorban mindazt, amit tőle tanultam, a Monster High-ban is alkalmazni tudom a produkcióim során. Sehol úr szívesen választ olyan produkciókat, amelyek a speciális effektekből élnek. Így rengeteg alkalmam nyílik rá, hogy szörnyképességeimet kamatoztathassam.

8.5.
Az MH-ba kerülésem előtt kijártam az általánost és a középiskolát, azonban mióta itt élem az életemet, a Monster High-t és annak tanárait már úgy ismerem, mint a tenyeremet. Ezért is kért meg Vércse, a fej nélkül igazgatónő, hogy szörnynagykövetként végigkísérjem az új diákokat az iskolán. Szórakoztató új szörnyeket megismerni és körbevezetni őket errefelé, ezáltal nem érzik magukat olyan elveszettnek az első napon. Ma, amikor az első csoportomat vártam, három hallgatói testületi tag sétált el mellettem, és a "szuper hatalmak" játékot játszották. Ez az a játék, amiben ki kell választanod egy szupererőt a listán szereplő szupergyorsaság, szuper erősség, repülés és láthatatlanság közül. Ha kiválasztottad, meg kell indokolnod miért amellett a képesség mellett döntöttél, és mit fogsz kezdeni a hatalmaddal. Mindig is le akartam cserélni a láthatatlanságot sérthetetlenségre, de nem lehet felrúgni a szabályokat, csak azért mert nem vagy velük elégedett. Különben is, általában a szupergyorsaság mellett teszem le a voksom, mert hátborzongatóan jónak találom, hogy elvégezhessek minden házimunkát és házi feladatot egy percen belül, ami által a maradék 23 óra 59 percben azt csinálhatom, amit akarok. Kétségkívül soha nem gondoltam, hogy a láthatatlanság szuper hatalomnak számít, kivéve, ha figyelmen kívül hagynak vagy elfeledkeznek rólad. Valamelyik srác mindig azzal jön: "Haver! A láthatatlanság a titkos fegyver. Be tudsz lógni filmekre és koncertekre, kihallgathatod a szörnycsajok beszélgetéseit, leléphetsz az órákról korábban, vagy amikor csak akarsz." Ez mind igaz, de akkor én lennék a szuper gonosz, jómagam viszont mindig a jófiúk közé akartam tartozni.

8.9
Találkoztam Twylával, hogy kiderítsük, mely új diákok idegenvezetői leszünk. Nem ismertem azokat a szörnyeket akik Twylának jutottak, de úgy hallottam igazán különleges teremtmények, ráadásul másik iskolákból érkeztek. Én végül Gigi és Catty kalauza leszek, ami miatt nagyon nyugtalanul éreztem magam, mivel Gigi korábban hatalmas erőkkel rendelkező dzsinnként bármilyen kívánságot tudott teljesíteni, Catty pedig nemzetközileg elismert popsztár (volt). Meglepetésemre, csak kétszer kerültem kínos szituációba a körbevezetés során. Először azért, mert nehezemre esett Cattyt nem a teljes nevén szólítanom, mire egyszer csak Gigivel kuncogni kezdtek, majd Catty így szólt: "Billy, ha barátok leszünk, elég lesz csupán a keresztnevemen hívnod". A második kínos incidens magamnak köszönhető, mivel azt válaszoltam számos kérdésükre, hogy "Kívánom!". Gigi persze rögvest kapott a dolgon, és olyanokat mondogatott, miszerint "Nem hiszem, hogy örülnél, ha ez kiderülne," és "Nem, szerintem ennek se". Végül észbe kaptam, mit is művelek éppen, amitől teljesen összezavarodtam, de mindketten rémisztően jó fejek, szóval én is nevetésben törtem ki. Mielőtt véget ért a "túra", úgy éreztem mintha nem is idegenvezetőként funkcionáltam volna, hanem régi barátokként lógnánk együtt.

8.10.
Ma volt a diákigazolvány kép készítésének napja, és mondtam Scarah-nak, hogy találkozzunk az MH-ban, gyorsan csináljuk meg a fotókat majd igyunk egy koporsócsinót a Kávézóban. Amikor odaértem, Scarah eléggé rosszkedvű volt valami miatt, de nem akart róla beszélni. Küldetésem volt felvidítani. Akkor válok láthatóvá, amikor akarok, de általában a láthatatlanság mellett döntök, mert nekem úgy kényelmesebb. Látható voltam, amikor leültem a székre a kép készítéséhez, de mire a fényképész a kamera mögé állt, elhalványultam. Készített egy fotót, megnézte, majd a kamerát is megvizslatta, morogni kezdett és megkért, hogy készítsünk még egyet. Legalább láttam Scarah-át kicsit elmosolyodni. Utána teljesen azon voltam, hogy mindenem eltüntessem a jobb szememen, majd a bal fülemen kívül, aztán a fél arcom, később a fél testem maradt csak. Scarah segített összehozni a képet. A fényképész háromszor cserélt lencsét, és motyogott valamit a vámpírokról és a szellemekről. Végül arra eszméltem: "Invisi Billy, viselkedj!". Felnéztem Headless Headmistress Bloodgoodra, aki az ajtóban állt. Próbált szigorúan nézni rám, de nem nagyon sikerült neki. Végezetül teljesen láthatóvá váltam, úgyhogy elkészült a fényképem, és miután Scarah-é is meglett, készen állt a koporsócsinóra és a bántó dolog kibeszélésére.

8.17
Ma, amikor kinyitottam a szekrényem, egy négylevelű lóhere esett ki belőle. Felvettem, hozzáérintettem az orromhoz és beraktam a kis dobozba a többi közé. Scarah mindig hagy nekem egyet mikor tudja, hogy dolgozatom lesz vagy valamilyen nagy esemény közeledik, amikor minden "szerencse" jól jön. Azonban néha csak azért lep meg egy lóherével, hogy tudjam gondolt rám, ami elég jó, elvégre telepatikus képességekkel rendelkezik. Ennek köszönhetően találkoztunk először, azt hiszem. Folyamatosan kerülgettem a szörnyeket a teremben, nehogy neki menjek valakinek, és Scarah is kerülgetett mindenkit, nehogy olvasson valakinek a gondolatai között, és bumm...a gondolataink összeütköztek. Nincs velem született vagy tanult telepatikus képességem, de Scarah azt mondta, csomó SOS (Bocsi, jajj, bocsi) vészjelzést adtam le miközben próbáltam kinavigálni a tömegből. Megállt közvetlenül előttem, és épp azt tettük, amit szerettünk volna mindketten elkerülni, beleütközni valakibe. Mindketten nevettünk, és amikor elsétáltam mellette, hallottam egy hangot a fejemben, miszerint "Természetesen igent mondanék, ha elhívnál a Kávézóba". Tuti annyira elpirultam, hogy az még a láthatatlanságom ellenére is látszódott. Azóta randizunk, és remélem, nem kell olvasnia az elmémben, hogy tudja mit is érzek iránta.

Egyéb bejegyzés - Augusztus 1.
Úgy tűnik, minden tanévben újra és újra emlékeztetnem kell rá az évfolyamtársaimat, különben átsiklanak ezen a szembeszökő tényen. Mert mi történt például ma is, amikor késve érkeztem Oszló tanár úr órájára? Oszló tanár úr soha nem ad ötöst, és ki nem állhatja a késve érkező tanulókat. Olyannyira, hogy becsengetés után rendszerint elreteszeli az osztály ajtaját, és csak névsorolvasást követően teszi lehetővé az átjárást. Aki odakint reked, mehet szobafogságra, súlyosabb esetben javítóintézetbe. Azért fogalmaztam úgy, hogy "rendszerint", mert amikor kevésbé lobog benne a vágy a napi óra leadása iránt, hajlamos megfeledkezni a névsorolvasásról és az ajtó elreteszeléséről. Ma például ilyen napot fogtam ki. Így tehát csak ki kellett várnom a megfelelő alkalmat, amikor hátat fordít az osztálynak, hogy besurranjak, és szép csendben elfoglaljam a helyem. Sajnos Oszló tanár úr pont akkor fordult vissza, amikor behúztam az ajtót magam után, úgyhogy ezúttal csúnyán lebuktam. Óra után Manny és Heath meg is kérdezték, hogy miért nem a zárt ajtón sétáltam át. Megpróbáltam elmagyarázni nekik, végül csak annyit feleltem, hogy elfelejtettem levenni a cipőmet. Nem vártam meg a kommentárjaikat. Úgy látom, vannak olyan napok, amelyeken nem tudok eléggé láthatatlanná válni.

Forrás: Monster High magazin + saját fordítás / monsterhighfansite © 2015